A leszármazott

Idegen

-- Mégis hol vagyunk? – kérdeztem Dracotól, aki csak nagy hévvel húzott maga után késő éjjel a folyosón. – El fognak kapni!

-- Dehogy fognak, már itt is vagyunk – válaszolt, majd megállt egy üres fal előtt.

-- Mit kéne ezzel kezdenem? Kiakasztani apám portréját?

-- Csak maradj csöndbe egy pillanatra, kérlek. – sóhajtotta, mire összeszaladt a szemöldököm. – Ne szívd fel magad, imádom, ha karattyolsz, de most koncentrálnom kell.

Átkarolta a derekamat, majd egy csókot nyomott az ajkaimra, mire a kezeimet izmos mellkasának támasztottam. Mosolyogva túrtam bele fehér hajába, mire egy ajtó jelent meg mellettünk. A döbbenettől még mosolyogni is elfelejtettem.

-- Nem biztos, hogy az sikerült, amit akartam, túlságosan elterelted a figyelmemet.

-- Ó, valóban? – a kezeim éppen már csúsztak le a hasán, mire a csuklómon megéreztem a szorítását.

-- Ne csináld, most ne, feladatunk van. – tolt el kicsit magától, majd az ajtóhoz lépett és benyitott rajta. – Szuper, nem ágy és egy kiló gumi lett belőle.

-- A szex csak a fajfenntartás miatt fontos – simítottam végig a lapockáján.

-- Ezt te se gondolod komolyan... – villantotta meg fehér fogsorát, mire megvontam a vállaimat.

-- Ha én, szeretlek téged, te azt hiszem, szeretsz engem, miért kéne szex?

-- Azért, mert két hét után álló farokkal mennék mindenhová – válaszolta, s belépett az ajtón, mire követtem.

-- Mi ez a hely? – kérdeztem, mire a fiú felém fordult.

-- Ez kérlek, a szükség szobája. – adta meg a választ, olyan hangon, mintha ez a világ legegyértelműbb dolga lenne.

-- Miért vagyunk itt?

-- Gyere, megmutatom.

-- Ugye nincs ahhoz köze, amit beszéltünk? – sóhajtottam, mire a fiú felnevetett.

Játékosan megvonta a vállát, majd sétált tovább a sorok között, nyomában velem. Ahogy beértem, összekulcsoltam az ujjainkat és úgy mentünk tovább. Mosolyogva nyomtam egy puszit puha arcára, mikor megállt. Hirtelen felém fordult, majd testével egy szekrény falához kényszerített, s ajkaimra hajolt. Átkulcsoltam széles háta mögött a kezeimet, mire csak annyit éreztem, hogy a lábaim már nincsenek a talajon és a fiú erősen tart a fenekem alatt.

-- Megőrjítesz – suttogta, miközben combjaimat simogatta. – Mit teszel velem, Aria?

-- Nem tudom, miről beszélsz – finoman beleharaptam alsó ajkába, mire belecsókolt a nyakamba.

-- Persze, hogy nem tudod – vigyorgott. –, hogy mennyire szeretlek.

-- Ha ennyire romantikus vagy, már egy randit is szervezhetnél, itt például.

-- Egy randi az ágyban, ruha nélkül? Lehet, megfontolom.

-- Maximum te leszel ruha nélkül, piszkos fantáziájú fiúcska. Én meg gyönyörködöm benned...

-- És az álló farkamban – tette hozzá, mire felnevettem.

-- Abban is, minden vágyam!

Nevetve engedett el, majd elhúzott a mögöttem lévő szekrénytől és lerántotta róla a poros plédet, amivel le volt takarva. Egy háromszög alakú hatalmas volt-nincs szekrény magasodott fölénk, pont olyan, mint, amit Draco a Borgin és Burkesben nézett. Valószínűleg így fogja megoldani a problémát, amit a halálfalók bejutása okozott. Kitártam a szekrény ajtaját és bele akartam ülni, mikor a fiú gyorsan elkapta a karomat.