A leszármazott

Csendes éjszaka

Elmélkedve sétáltam a Roxfort folyosóin, fel sem tűnt, hogy egy árva lélek sem volt már kint. A hideg kövön hangosan kopogott a cipőm talpa, de nem érdekelt. Végre Draco karjaiba akartam vetni magamat, hogy feldolgozhassam azt, hogy tizenhat év kellett ahhoz, hogy megtudjam, ki a szülőanyám.

Túlságosan kimerültem, szükségem volt arra, hogy valakivel összebújjak és kibeszéljünk mindent. Még a tesztoszteronoktól túlfűtött megjegyzéseit is tűrtem volna, abban a pillanatban bármit megtettem volna azért, hogy elfelejtsek mindent. Azt, hogy milyen szarban élünk, hogy minden sarokban maga a halál integet, de nekünk nem szabad vele foglalkoznunk, mivel ő egy gonosz lélek és egy óvatlan pillanatodban olyan könnyedén elragad, hogy még pislogni se tudsz.

Sóhajtva löktem be Draco szobájának ajtaját, mire a fiú felnézett a könyvéből. Olyan jól esett látni, mint még soha. Mosolyogva tolta ki a székét, mire azonnal beleültem az ölébe és a mellkasára hajtottam a fejemet. Éreztem, hogy a szíve megnyugtató tempóban üt egyet újra és újra, lehunytam a szememet, hogy csak arra figyeljek.

Hosszú ujjai a hátamon lévő bőrt simították, pont a hegemet, a vonalát követte a fiú, mire egy apró puszit nyomtam a nyakára. Nem kellett mondania, éreztem, amit ő érzett. A homlokunkat egymásnak döntöttük és csukott szemekkel szerettük egymást, szavak nélkül. Bár az elképzelésemben egy ágyban dörgölőztünk egymáshoz, viszont így se zavart.

-- Érzem minden rezdülésedet, de a gondolataidban nem tudok olvasni, miért van ez? – suttogta, mire elmosolyogtam.

-- Az nem lenne fair, túlságosan kiismernél. – nyaltam bele fülkagylójába, azonnal éreztem, ahogy megremeg és a könyvet becsapódni hallottam, mikor levette róla erez kezeit.

A fiú sóhajtozva csókolt meg, mire kemény izgalma hozzám nyomódott. Azonnal úgy éreztem, hogy bele fogok pusztulni a kielégületlenségbe, főleg úgy, hogy teljesen felaljazott. Bele se mertem gondolni, hogy mit tervezhet, ha még ő is úgy viselkedett, mint aki alig bírja ésszel. Lassan a combjaim alá nyúlt, majd lassan leeresztett a puha ágyra, aztán ráhajolt a nyakamra és azt kezdte ízlelgetni.

Sóhajtozva túrtam bele fehér tincseibe, mire felegyenesedett és egy gyors mozdulattal eltávolította magáról a pólót. Fehér bőre gyönyörűen csillogott a fényben, miközben kidolgozott izmai megfeszültek. Ujjaimmal a kockáit érintettem, mire ajkait elhagyta egy sóhaj. Hirtelen megmerevedett a kezem, erre Draco azonnal lenézett, majd elfordította a fejét, mikor meglátta a reakcióm okát. Ami pedig nem más volt, mint egy hatalmas véraláfutás a bordáinál. Frissnek tűnt, mivel olyan lila volt, mint egy liliom.

-- Mégis... – kezdtem bele, de megakadtam, mikor hozzá értem és a fiú megrándult. – Ki tette ezt?

-- Apám... – motyogta, mire a szám elé kaptam a kezemet. – Míg te elvoltál, én látogatást tettem egy panzióba, ahol apámmal volt találkozóm. Mikor meghallotta, hogy semmi sincs kész az akcióhoz, dühében... – nem tudta befejezni, mert elcsuklott a hangja.

-- Megvert... – suttogtam helyette, mire bólintott és agresszívan megtörölte a szemét. – Draco, itt most szabad sírni.

-- Ha megtudja, nekem annyi! – kezdte rázni a fejét. – Félek tőle, érted?

-- Össze akarsz bújni?

-- Nem. – sóhajtotta. – Téged akarlak, csak érj hozzám...

-- Bármit! – suttogtam, majd közelebb hajoltam fehér bőréhez. – Engedd, hogy ma én irányítsak!

-- Nem is vágynék másra – nyöszörögte, ahogy elkezdtem kidolgozott hasfalát ízlelgetni.

Elhúzódtam tőle, majd izmos karjait megragadva toltam le a puha matracra. Az ölébe ülve lassan puha ajkaira hajoltam, s mikor összeértek, a fiú ujjai a hajamba kerültek. Úgy csókoltuk egymást, mintha miénk lett volna az egész élet, mintha nem lenne kétséges a holnap vagy a ma. A szőkeség halkan sóhajtozott, mikor öleink összeértek. Éreztem a merevedését, azt is, hogy mennyire lüktet, de nem akartam sietni. A szex nem arról szól, hogy milyen gyorsan tudjuk úgy megtornáztatni a másikat, hogy végül pornófilmekhez hasonló orgazmusa legyen.