A leszármazott

Az új év kapuján

A Roxfort-expressz pöfögve gurult ki a King's Crossról, miközben én Dracoba karolva lépkedtem, szabad hely után kutatva. A fiú feszengve sétált mellettem, ezért nyugtatólag simogattam izmos karját. Sose láttam még olyan feszültnek, mint akkor. Rózsaszín ajkait vörösre harapta, szürke szemei állandóan ugráltak, minta minden sarokban az ellenséget keresné.

Körülöttünk a tömeg zúgott, de én nem figyeltem rájuk, csak az érdekelt, hogy Draco nincs jól és ez látszott rajta. Mikor meglátott egy üres kupét, azonnal elhúzta a tolóajtót és beült a fülkébe. A lehető legközelebb ült az ablakhoz, s töprengő tekintettel meredt ki az üvegen, miközben jobb lába időről időre megremegett.

Ahogy leültem mellé, a kezemet reszkető végtagjára tettem, mire végre sikerült magamra hívnom a figyelmét. Mosolyogva simítottam végig fehér bőrén, mire egy nagyot sóhajtott és egy apró csókot nyomott a számra.

-- Nem kell félned, mostantól biztonságos helyen leszünk, és mindig melletted leszek – suttogtam, erre egy aprót bólintott, majd átkarolt és egy mozdulattal az ölébe ültetett.

-- Ha meg kell ölnöd, kérlek, ne habozz – motyogta. –, könnyebb lesz, ha nem lesz "utolsó pillantás". Abba csak beleroppannál, ami nem lenne túl szerencsés.

-- Nem fogsz meghalni, még terveim vannak veled, elég hosszú távúak!

-- Ó, valóban, mint például?

-- Például nem szeretném egyedül nevelni a gyerekünket.

A fiú egy pillanatra ledermedt, mire leesett, hogy mit is mondtam.

-- Mármint, nem most! Nem vagyok terhes, de egyszer majd szeretnék gyereket, tőled.

-- Megtisztelő – vigyorgott önelégülten, mire fintorogta dőltem neki az ablaknak.

Mire válaszolhattam volna, Monstro és Crak lépett be a kupéba, majd leültek velünk szembe. Az utóbbi egy képregényt vett elő, majd olvasni kezdte, mire Dracoval egymásra néztünk és ugyan arra gondoltunk. Mióta tud olvasni?

Hirtelen ismét nyílt a fülke ajtaja, majd Blaise és Pansy lépett be rajta. A lány azonnal leült mellénk, de a másik még az ajtóval szerencsétlenkedett, mert az állandóan nyitva maradt, bárhogy is próbálkozott.

-- Mi a fene van ezzel? – morogta dühösen.

Akkor az ajtó egy hatalmas hévvel kivágódott, mire a kilincset markoló Zambini a váratlan lökéstől elvesztette az egyensúlyát, és Monstro ölébe huppant. Monstro és Blaise összeverekedtek, mire minden szem rájuk szegeződött, kivéve az enyém. Láttam, hogy egy pillanatra a levegőben megjelenik egy cipő, de a poggyásztartónál el is tűnt. Az ajtó csapódása zökkentett ki, mivel a következő jelenet a földön fekvő zilált Blaise volt, aki nagy nehezen felszenvedte magát a székére. Mosolyogva karoltam át a nevető Dracot, akinek a kacagás miatt előjöttek a gödröcskéi.

-- Na, mi volt, Zambini? – kérdezte. – Mit akart Lumpsluck?

-- Próbálja begyűjteni az olyan embereket, akiknek jó kapcsolataik vannak – felelte, még mindig dühös pillantásokat vetve Monstro felé. – De nem talált túl sokat.

Úgy tűnt, Draco nem örül ennek az információnak.

-- Kik voltak még ott? – kérdezte ingerülten.

-- McLaggen, az a griffendéles...

-- Ja, igen, a nagybátyja fejes a minisztériumban – bólintott Draco.

-- ...valami Belby a Hollóhátból...

-- Nehogy már, az a hülye? – kotyogott közbe Pansy.

-- ...meg Longbottom, Potter és az a Weasley csaj – fejezte be a felsorolást Zambini.