Mindvégig! Bakugou x OC

33.rész

,,Szememet kinyitottam és egy teljesen más helyen ébredtem fel. Egy romokban álló házban álltam éppen, sehol senki. Egy harc hangja víz hangozza be a teret. Elindultam a zaj felé mire felbotlottam valamibe mire elestem. Nehezen hátra néztem és a látványon kinyíltak a szemeim, amiben rögtönk könny gyűlt össze. Amin felbotlottam, az Mina élettelen teste volt. Ijedten felálltam és körbe néztem, az osztály társaim voltak a földön, csupa vér minden. Robbanás zökkentett ki mire odakapom a tekintetemet. Bakugo csapódott neki a falnak vért felköpve. Hátrafele néztem mire észreveszem magamat. Homlokomon másfajta szimbólum volt, testemen el volt terjesztve a sötétség és örült vigyorommal közeledek Bakugo felé.

-Enged, el.-motyogta nehezére a fiú.

-Már nem mindegy? Megöltem azokat akiket igazán szeretett! Így még jobban elnyomja az érzéseit, ez csak akkor lesz tízmilliárd százalék ha téged is megöllek!-nevetett fel ördögien a végén.

-Ne csináld.-összeestem sírva.

Megfogta Bakugo nyakát, megszorítva azt felemelte a magasba. Hasához egy sötéten kinéző kard közeledett.

-Hagyd abba!-kiáltottam fel.,,

------

Riadtan felültem a földről, izzadt testemhez hozzám tapadt a ruhám. Nehezen véve a levegőt körbe néztem hogy felkeltettem-e valakit, de ahogy látom mélyen aludnak. Felálltam és mentem ki sétálni egy kicsit feldolgozni a történteket. 

,,Olyan valóságosnak tűnt az egész. Mintha a jövőt láttam volna, de az lehetetlen! Lehet hogy volt még egy család akinek a képessége azt volt hogy a jövőt megálmodta? Én nem tudom, akkor majd később Gorot megkérdezem. Most inkább egy olyan ember kell akinek elmondhatom, és tud is segíteni benne... De kicsoda?,,

Olyan sötét volt az erdőben hogy már nem láttam ezért kezemet feltartva fejem előtt használtam egy kicsi tüzet ami bevilágította körülöttem a teret. Kezemet nézve egyből bevillant valaki.

,,Dabi, hát persze! Minél hamarabb el kell érnem őt!,,

Megfordultam mire a távolból láttam felém közeledni egy alakot. Megerősítettem a tüzemet hogy lássam ki az.

-Nem gondoltam volna ha rád gondolok akkor meg is jelensz!-nevettem fel.

-Nem sejtettem volna hogy te lennél a híres A osztályban, akik már összecsapott a főnökömmel!-állt meg előttem Dabi.

-Valamit el kell mondanom.-komolyodtam meg.

-Valószínűleg baj fog történni, meghallgatlak, de menjünk egy olyan helyre ahol nem fognak megtalálni minket.

Bólintottam majd elindultunk távolabb a tábortól. Leültem egy sziklára, Dabi meg egy fának dőlve figyelt engem.

-Nem vagyok benne biztos de, álmodtam a jövőről.

-De hiszen azt csak egy család tudta.-lepődött meg.

-Melyik?-néztem fel rá.

-Az Itonak, egy balesetben haltak meg.

-Vagy egy nagyon erős képességtől.

-Mire gondolsz?-tekintete egyre érdekesebbé tette a dolog.

-Mi van ha Goro képessége ölte meg a családot? A képesség pedig ezt az emlékképet eltöröltette a gazdájával és senki nem tudta megszerezni. 

-De akkor te hogyan tettél rá hirtelen szert?

-Hirtelen, elvesztettem az érzéseimet. Egy pillanatra, elvesztettem az irányítást!-álltam fel.-Teljesen máshol voltam, sötétséget láttam, se hang, se senki.