Mindvégig! Bakugou x OC

37.rész

Nem éppen egy kellemes dologra ébredtem fel. Hiába volt nagy az ágyam, valaki rám ugort mintha én lennék a matrac.

-Jó reggelt!!-nyavalyogta Mina fülembe.

-Jobbat..-morogtam miközben lelöktem az ágyról.-Te már kora reggel be vagy kapcsolva?-ültem fel fájós részemet megnyomkodva.

-Már vagy 5 óta fent vagyok és egész végig a szobádban voltam!-mondta mintha nem lenne probléma.

-Mit kerestél a szobámba, és most mennyi va- Mina, te most jöttél ide felkelteni engem... 5 óra van barátnőm...-csaptam homlokomra.

-Na és?! Unatkoztam ebben az 5 percben!-vonta meg vállát.-Én arra gondoltam ha már fent vagyunk akko-

-Csinálunk reggelit. Tudom hogy nem ezt akartad mondani, de én farkas éhes vagyok és a többiek is azok lesznek, szóval menjünk.-fogtam meg karjánál és rángattam le a konyha részlegig.

Gyorsan összedobtunk egy reggeli szerűséget az osztálynak, akik szépen lassan gyülekeztek. Mina már zabált az urával, én meg mint a konyhásnéni, osztottam a kaját. Tányérért fordultam majd vissza mire szembe találtam magamat Katsukival. Meglepődtünk mind a ketten majd egy zavaros bólintással köszöntünk, a tányérba ügyesen beleoperáltam reggelijét, amit felé tartottam. Kezünk érintésétől mind a ketten beleborzongunk majd ment a dolgára. 

 Sóhajtottam egyet majd szedtem a következő reggelit magamnak. Leültem Mina másik oldalára, mivel bal oldalt Kirishima ült és egymást etették. Megforgattam szememet majd gyorsan befalva reggelim raktam mosogatóba, amit Momo egyből elmosott. Felmentem szobámba majd felvettem hősruhámat és ezután a sulit céloztam meg, nem kellett olyan gyorsan mennem, mert itt volt egy köpésre. 

-Hé, Törpi!-kiáltotta mellettem a távolban egy ismerős hang.

Mosolyogva néztem az irányba és egy integető Shinsoval találkoztam.

-Jó reggelt! Csak nem kollégiumos lettél te is?-boxoltam vállába amint mellém ért.

-Hát, úgy látszik nem csak te vagy egyedül!-vakarta meg tarkólyát halvány mosollyal ajkán.-Jobban vagy?

-Azt hiszem igen.-hervadt el a mosoly számról.

-Hé, hallottam hogy Bakugo gyerekkel ti már ismertétek egymást. Nem vagytok most együtt?

-Te tudod milyen érzés másokon használni a képességedet... Mindegy...-sóhajtottam.

-Na, hallgatlak.

-A lényeg... hogy hogy esne neked az, hogy a legjobb barátod emlékszik rád de te végig szenvedted, hogy nem ismert téged?

-Őszintén? Rosszul esne, de attól még nem utasítom vissza.

-Na látod! Katsuki pontosan ezt érzi! Nem akar elutasítani se, ugyan úgy barát ként tekint engem, de még mindig bizonytalan abba hogy emlékszem mindenre.

-Hát akkor ebből nem lesz semmi?

-De, csak idő kell nekünk, hogy felfogjuk a történteket!

-Ilyen sokáig húzzátok, nem az én bajom.-vonta meg vállát.

-Mivel nekünk nincs olyan szívünk és állandóan felkapjuk a vizet mindenen, igen, kell egy kis idő!-kiabáltam le.

-Jó, jó, nyugi!-nevetett fel.

-Na és te is alakilóban vagy azzal a.. hogy is hívják? Valami... Naomi?-mosolyodtam felé sejtelmesen.

-Shh! A képessége miatt jó a hallása.-suttogta pofámba.