Mindvégig! Bakugou x OC

46.rész

Már elő voltunk készülve mindennel, a közönség már a színpad elött tombolt és várták hogy lépjünk valamire. Minával még hozattam egy kis ,,turbót,, hogy enyhítsük mindenkiben a stresszt. Mindenki kezében volt a felespohár, és várták hogy mi is megfogjuk, csak hát Mina elhúzott egy pillanatra és külön is ittunk egymásnak.

-Miért iszunk még külön? A többiek már várnak minket?-döntöttem kérdőre fejem ahogy néztem a lányt.

-Mikor volt az hogy mi ketten ittunk?-mondta ahogy nyújtotta nekem a külön poharat.-Szeretnék végre külön inni a barátnőmre.-állt mellém ő is a kis poharával és átkarolt.-Holnap meg nem is foglak látni, csak monitoron keresztül!

-Igaz is.-kuncogtam fel.

-Ha meg ráérek akkor biztos lehetsz rá hogy követni foglak, Kirit is viszem magammal, ő meg majd elrángatja Bakugot!

-Nos, nem tudom. Beszélnem kellett volna vele, mert a bandám azt szeretné hogy ha ő lenne a fiú énekes a bandában, de... nem nagyon beszélt hozzám.-mondtam csalódottan.

Mina csak kíváncsian nézett majd elmosolyodott.

-Annyit elárulok hogy nem kell aggódnod Bakugo miatt.

-Ezt hogy érted?-néztem fel rá kíváncsian.

-Többet nem mondhatok, sajnálom!-nevetett fel kínosan majd elengedett és elém állt.-Na de igyunk a sikerekre!

Koccintottunk majd lehúztuk, csatlakoztunk a többiekhez és amint megvoltunk mindenki a helyére állt. Sötétben kellett odatalálnunk, így valakinek nekimentem, aki szerencsére Bakugo volt. Ki akartam kerülni, de ő megfogott kétoldalt és magához ölelt szorosan.

-Sok sikert.-suttogta fülembe komoly hangnemben.

Kicsit meglepődtem a tettén, de én is viszonoztam ölelését és mosolyogva mondtam neki.

-Vissza ne fogd magad, csak mert éneklek.

-Tch... Én leszek a leghangosabb, liba.-ellökött magától majd elindult a dob felé.

Mosolyogva néztem ahogy elment, megrázva fejemet én is elindultam a helyemre. 

------

Amikor jöttünk le a színpadról, a bandám már felvolt öltözve, én rohantam gyorsan az öltözőbe hogy felvegyem a jelmezt, majd lihegve melléjük értem.

-Késtél, liba.

-Hikaru, ez már so-

Amikor rájöttem, hogy nem Hikaru mondta hanem Katsuki, felemeltem fejemet és szembe találtam vele, ugyan azzal a jelmezzel ami rajtunk van.

-Hát te meg?-vontam meg szemöldökömet.

-Énekelni fogok.-mondta határozottan semleges arccal.

-Mi?!-esett le az állam meglepetten.

-Igen, jól hallottad!-kuncogott a hátérben Hikaru miközben Katsuki nyakába karolt, mintha annyira jóba lennének.-Megkértem erre az egy napra hogy énekeljen a bandánkban, hiszen nekünk férfiaknak nincs hangjuk.

Elengedte Bakugot majd felém hajolt és suttogott a fülembe.

-A többit már te mondod, utolsó esély.-kuncogott a végén majd elhajolt hogy Bakugo is halja.-Na akkor lépjünk fel, srácok!

-Nyomjuk! -kiáltották fel boldogan, majd megragadva minket felvittek a színpadra.

------

A színpadon mosolyogva énekeltünk egymásnak, amikor vége volt mindennek, ketten Bakugoval összekucsoltuk a kezünket és meghajoltunk a közönségnek, akik azt kiabálták hogy ,,Csókot!,,. Bakugo dühösen megmarkolt egy mikrofont egy beleüvöltött.