Mindvégig! Bakugou x OC

48.rész

Teltek múltak a napok, Touya idők közben megtalálta az utolsó embert a reményhez. Hajnal volt már és Hawkssal indultunk el arra a címre amit Touya mondott, hogy ott legyünk. Amint odaértünk türelmetlenül toporzékolt egy ház elött.

-Jó sokáig tartott ideérni.-morogta magába.

-Nos, nem akarunk feltűnőek lenni az égen, de ezt te is tudhatnád hogy ez sokkal titkosabb küldetés mint az enyém.-vágott vissza suttogva Hawks.

-Mert mi a te küldetésed? Kinyalni Mia seggét?-forgatta meg szemét Touya.

-Elég!-kólintottam fejbe mindkettőt mire fájdalmasan morogtak és szúrósan nézték egymást.-Nem azért vagyunk itt hogy veszekedjetek.

-Okés, anyu.-nézett oldalra Touya.-Csak miattad leszek most normális.

-Nézzenek oda, mint egy kutya, pitizik.-kuncogott fel Hawks.

-Szemét!-kiabált fel Dabi.

,,Démoni,, formában rájuk néztem dühösen, amitől mindketten befogták és sajnálkozva nézték a földet.

-Köszönöm.-mosolyodtam el.

A házban felkapcsolták a villanyt, fel ébredt valaki.

-Látjátok, miattatok felkelt most valaki.-szidtam le őket hallkan.

-Ráadásul ez ő akihez be kell mennünk, szóval jó hogy felkelt.

Az ajtó hirtelen kinyílt és erős nyomást éreztem hasamnál, egy fénycsóva volt. Szembe lévő ház bokorba zuhantam, amit enyhítette az esést. A két férfi csak nézte az ajtót, ahonnan egy nő jött ki, a szeme világított ahogy a keze is.

-Woah! Nem vagyunk ellenségek!-tartotta fel védekezően kezét Hawks.

Touya felé fordult és leláncolta a fénnyel.

-Nos, őt nyugodtan bánthatod.-mondta önelégülten nevelő apám.

-Hawks, inkább segíts!-nyöszörgött Touya.

-Ha leállsz azzal hogy Chicken Nuggetsnak hívsz.

-Oh hogy fordulnál fel!-morogta nehezen Dabi.

Oda teleportáltam Touya mellé, szelemet arra használtam hogy levágjam róla a láncot ami sikerült, térdre esve köhögött.

-Jól vagy?-kérdeztem aggódva.

-Én jól vagyok, de én a helyedben védeném az apád... megfogom ölni...-morogta bosszúsan.

A nő meglepetten nézett rám, majd a fény eltűnt a  szeméből és a kezéről.

-Miért mentetted meg az a gonoszt?-kérdezte kíváncsian.

-Azért mert a barátom, és ő nem gonosz.-álltam fel határozottan farkas szemet nézve a nővel.

Végig nézet rajtam ítélkezően, majd újra szemembe nézett szúrósan.

-Hogy bírtad megszelídíteni Gorot?

Meglepetten néztük a nőt, aki teljesen komolyan mondta, de nem tudtuk felfogni honnan ismeri Gorot.

-Elismerte hogy erős vagyok, és átadta az erejét. Fogalmam sincs miért, de nem árthat senkinek.

A nő felsóhajtott majd elállt az ajtó elől.

-Gyertek be.

Habozva, de beljebb mentünk a házába. Egy kép alapján, ő egy tanítvány volt egy családi képen. Leültünk a kanapéra, én voltam középen, mellettem meg a két férfi.