Mindvégig! Bakugou x OC

13.rész

-Oi liba! Válaszolj!

Mire észbe kaptam Katsuki előttem állt és legyezte kezét arcomnál.

-Huh?!-ennyit tudtam csak kinyögni.

-Honnan tudod a pontos dátumot a koncertnek amikor egyik oldalon se rakták közzé?

-Öhm... N-nos, hát... Aois énekesével jóba vagyok és, most hívott fel hogy lesz! Igen...-néztem le a földre zavartan.

-Szerinted nem veszem észre a dadogásodból hogy hazudsz?

-N-nem! Nem hazudok!-néztem fel rá.

-Akkor kivel beszélgettél az előbb?-kezdett idegeskedni.

-Már mondtam, Aois énekesével!

-Tch, minek is kérdezem meg!-indult meg mellettem kicsit meglökve.-Úgy se mondanád el az igazat.

,,És ekkor jöttem rá, hogy ez a srác mindent hallott tegnap és ma is.,,

-Várj!-fordultam meg majd fogtam meg csuklójánál.

Egy kicsit meglepett tettemen majd úgy maradt kezünkre nézet.

-Öhm...-elengedtem kezét.

-Mit akarsz?-fordult felém teljesen.

-...É-én vagyok... Aois énekese, ja...-vakartam meg tarkómat.

-Huh, eddig is sejtettem.

-Én meg jól sejtettem a tegnapi jelzésedet. De komolyan a többiek előtt akartál énekeltetni?-néztem fel rá szúrósan.

-Nem voltam benne biztos, ezért kíváncsi lettem volna tegnap a hangodra, de elmenekültél. Amúgy is, miért nem mutatod meg magadat a világnak?

-Inkább rejtem el az arcomat és dobom fel az emberek napját, mint hogy azt hallgassam hogy egy csaló vagyok.-szomorodtam el.

-Miért lennél csaló?

-Mert mások dalát éneklem.

-Akkor nagyon hülye vagy ha ilyenekre gondolsz.-nézett szúrósan.

-Mi?!

-Ha azt akarod hogy boldoggá tedd az embereket, látnod is kell őket. Nem kívülről, hanem belülről.-mutatott mellkasomra ahol a szívem van.-Érdeklik a nézők hogy ki vagy, akkor lesznek csak igazán boldogok.-vágta zsebébe kezét.-Most már érted? Nem kell elrejtőzni elölük!

Én csak egyre nagyobbodó szemekkel nézek Katsukira, aki elég nyugodtan és komolyan mondta szavait. Egy ideig egymás íriszeit néztük majd elfordult tőlem és indult be.

-Nem jössz vagy még ott állsz és nézel ki a fejedből?-kiabált a bejáratból.

-Megyek!-zárkóztam mellé még mindig a földet nézve.

,,Miért segített nekem? Megint ilyen hülye kérdésekre gondolok amikor tudom rá a válasz. Azért mert barátok vagyunk, semmi több, és ott vagyunk egymásnak, kisegítjük egymást. Még is.... valami furcsa dolgot éreztem gyomromba, mintha repkednének benne.,, Kizökkentettem magamat egy fejrázással majd levegőt véve megtörőm a csendet.

-Köszönöm hogy eltörted a maszkot az arcomról.-mosolyodtam el halványan.

-Hogy érted ezt?-nézett le rám miközben mentünk a terem felé.

-Iskolában, streamen és már a koncerteken is magam lehetek végre. Végleg eltört ez a láthatatlan maszk ami fedte arcomat. Soha nem éreztem magamat ilyen szabadnak.

-Liba, ne legyél ennyire nyálas!-lökött meg játékosan.

-Talán nem csak zavarba jöttél?-néztem rá gúnyosan.