Mindvégig! Bakugou x OC

45.rész

Eltelt pár nap, semmi újdonság nem történt, Minának elmondtam az egészet, Katsu életben van, tehát nem szúrhatom, nem léphetek. Felmorogtam miközben Minával egy kávézóban ültünk.

-De akkor miért mondta a jövőbeli másom hogy álljak fel és lépjek én?!

-Lehet azt kell csinálnod valamikor, csak nem most.-húzta le reggeli kávéjába.-Menjünk!-állt fel a székéből.

Kiérve egész végig csak morogtam magamban, amit Mina egy sajtos tejfölössel jutalmazott.

-Ne morogj már! Biztos vagyok benne hogy majd neked kell tenni valamit!

-Ha nem nekem kell lépnem akkor Katsunak kell, de ő tudod mennyire idegbeteg lett...-sóhajtottam szomorkásan.-Valamiért nem szól hozzám, úgy viselkedik mint egy rossz csivava, pedig semmi rosszat nem tettem.

-Lehet van ennek oka, majd megkérdezem Kirit, oksi? Addig nyugodj meg!-simogatta meg hátamat.

-Oké...-mosolyodtam el.

------

Eltelt napokon semmi extra nem történt, csak kiderült hogy Kulturális Fesztivált rendez a U.A... ez oké... Szerepelnem kell ott bandámmal, ami elvileg Japán turné... oké... az viszont a problem hogy kellene egy fiú énekes, és a bandám sírva könyörögnek értem hogy beszéljem le Katsukival hogy tartson velem a turnén, mint énekes... egy gond van, Bakugo álltalában kerül, de amikor Minával és Kirivel vagyunk akkor beszél hozzám. Fogalmam sincs mi baja van, de nem foglalkoztam vele.

Éppen azt beszéltük az osztállyal a koliban hogy mit adjunk elő.

-Mi lenne ha alapítanánk egy bandát?-vontam meg vállamat.

-Nem is olyan rossz ötlet!-díjazta Mina miközben átkarolta a vállamat.-Nem is kell eldöntenünk akkor hogy ki lesz az énekesünk, mert itt van egy őstehetség!-mutatott rám.

-Azért más is élhet a lehetőséggel.-néztem sejtelmes mosollyal Jirora.

-H-hát, nem tudom..-piszkálta fülét.

-Nem kell szégyellened a hangod, mert nagyon jó! Néha én is félek hogy elrontok valamit, de azt csak te én látom.

-Együtt vagyunk, de még nem is hallottam a tehetségedet.-bíztatta Kaminari.

-J-jó, benne vagyok..-bólintott rá Jiro zavartan.

-Helyes! Összedobjuk a fejünket és kitalálunk valami szöveget, pik-pak meg leszünk, szóval nem kell aggódni!-legyintettem kezemmel.-Azon kéne agyalnunk hogy ki jöjjön még.

-Én jártam zongora órára, szóval minden tőlem telhetőt megteszek.-lépet előre Momo.

-Imádlak!-csettintettem vidáman.

-Kellene még egy gitáros.-jelenti ki Jiro.

-Én akarok lenni! Hangszeren játszani olyan menő!-újjongott Kaminari.

Jiroval mosolyogva bólintottuk majd gondolkodtunk ki legyen a dobos.

-Bakugot elküldték egyszer dobolni!-nézet szórakozottan a fiúra Kaminari.

-Nem tudom miről beszélsz, hagyjatok ki ebből!-morgott a fiú.

-KuKuu~! Úgy hallottam nagyon nehéz lehet!-mosolyodott el Sero gúnyosan.

Erre Bakugo megtorpant és leült egy dobra. Olyan jól játszott rajta hogy lenyűgözött mindenkit. Én csak lágy tekintettel és halvány mosollyal ismertem el a fiút, mivel én régen vele zenéltem előszőr. Ő lett volna a bandámban a dobos, csak hát... történt a baleset, és kitörlődött belőlem Katsuki.