Mindvégig! Bakugou x OC

31.rész

A reggelem átlagosan telt ahogyan beértem a suliba Shotoval. Mináékkal beszélgettem amikor valaki kellemetlenül megfogja a galléromat és kihúz a teremből, az illető pedig

-Mit akarsz Katsuki? Kicsit finomabb is lehettél volna.-igazítottam meg a ruhámat.

-Fogd be! Te akartál velem beszélni!-emelte fel hangját.

-Te még reggel is tudsz kiabálni. Nem tudom miről beszélsz.-sóhajtottam unottan.

-All might mondta hogy akarsz valami fontos dologról beszélni velem.-komolyodott meg.

-J-ja, hogy az!! El is felejtettem már!-vakartam meg tarkómat majd fordultam az ajtó felé.

-Fontos dolgokat nem szoktál csak ÚGY elfelejteni!

Ennél megálltam egy pillanatra de nem fordultam hátra.

-Valami történt?

-Tényleg nem történt semmi!-mondtam rá határozottan.-Majd ha eszembe jut akkor szólok, okés?-nyitottam ki az ajtót és visszarohantam Mináékhoz.-Baj van.-suttogtam fülébe.

-Majdnem elmondtad?-nyíltak tágra szemei.

Megfogtam karját és húztam a terem végébe.

-Tegnap elmentem hozzá a gyengélkedőre, All might is ott volt és elkezdtünk beszélgetni Katsukiról. 

-Te elmondtad All mightnak hogy bejön neked?!

-Tanácsokat adott és utána elmentem. Hogy mi történt azután, nem tudom, de Katsuki kihívott hogy beszélni akartam vele valami fontosról. Azt hiszi hogy történt velem valami, csak nem merem elmondani. Kérlek segíts!-tettem össze kezemet.

-Veled csak a baj van te lány! Persze hogy segítek! Ha ti segítetteket összehozni Kirivel akkor mi is segítünk!-fogta meg kétoldalt vállamat.

-Azt nem mondtam hogy hozzatok össze, csak hogy segíts...-motyogtam.

Meg se hallotta, és húzott vissza a lányokhoz. Az óra elkezdődve ültünk le helyünkre és figyeltük Aizawa szavait. Akik megbuktak azok is jöhettek az edzőtáborba, aminek hallatán egy kicsi remény kúszott fel bennem hogy Mina segíthet nekem. A láthatatlan lány felajánlotta hogy menjünk el együtt bevásárolni az edzőtáborra. De ugyan egy kicsit levert voltam mert Shoto se jött és Katsuki se. Mina ott volt velem végig és próbált felvidítani ami sikerült, így együtt vettük a cuccokat. 

Éppen egy ruha boltban vagyunk amikor furcsa jelenséget éreztem amitől a szőr is felállt a hátamon. Mináékat ott hagyva rohantam a pláza közepéhez. Ahogy láttam középen a padon ült Midorya, de valaki markolta torkát, négy ujjal.

-Oh, a francba.

Rohantam a lépcsőkhöz, ebben a szent pillanatban kell tömegnek lennie. Sok embert el löktem magam mellől, de engem ez nem számított hogy szidták az anyámat is. ,,Deku bajban van!,, Összefutottam Urarakával is aki a brokkoli hajút keresi, mondtam neki a helyzetet majd ő is rohant utánam. Éreztem hogy valaki nehezen veszi a levegőt, mire odaértünk láttuk hogy fojtogatja Izukut.

-Engedd el!-mordultam fel.

A fekete kapucnis vigyorogva felnézett, már készítette a másik kezét.

-Semmiség, tényleg! Jól vagyok, ne gyertek ide!

-A barátaiddal vagy? Bocsáss meg!-emelte fel védekezően karjait.

Még valamit mondott a fiúnak majd felállt és útnak indult.

-Üdvözlöm Dabit.-motyogtam neki mire csak morgott egyet.