Mindvégig! Bakugou x OC

20.rész

---Bakugo szemszög---

Amint felszálltunk a buszra Mia előre hajtotta a fejét és lehetett hallani egyenletes szuszogását. Nem törődve vele bámultam kifelé az ablakból és néztem az esti tájt. Volt egy kis bukkanó amire felpattantam egy kicsit, Mia pedig a lábamra hajtotta fejét. ,,Komolyan ez a lány...,, Óvatosan felemeltem fejét, mellé ülve vállamra hajtottam kis kobakját. Szemébe lógott tincsei amit füle mögé tűrtem és néztem nyugodt arcát. ,,Amikor barátaival van nem is önmaga, és szerintem csak nekem mutatja meg ezt a felét. De nem tudom miért CSAK nekem?! Én, teljesen semmibe veszek mindenkit. Vagy én is máshogy bánok vele?,, Néztem a fekete zsákra ami egyből az jutott eszembe hogy annyira kell neki, még embert is ölne érte. ,,Vajon mit fog reagálni hogy ha odaadom neki? Vagy csak rakjam mellé és menjek haza? Nem akarom felkelteni, de nem is tudna gyalogolni se.,, A busz megállt mire és hátamra kaptam Miát és vittem házához. ,,Olyan aranyosan veszi a levegőt a fülemnél. V-várjunk!! Nem kedvelhetem meg őt! Miért viselkedek vele kivételként?! Ő is egy selejt mint a többi!,,

Elérkeztünk Mia házához ahol égett a villany, egyik kezemmel fogtam egyben tartottam hátsóját hogy ne essen le rólam, másikkal meg a csengőt nyomtam meg.

-Jó estét!-nyitotta ki Hawks az ajtót.-Bakugo?! Látom Mia mindent beleadott mindkettő helynél!-mosolyodott el.

-Ha megengedné, felvinném a lányát majd megyek is haza.-engedtem be magunkat majd rohantam is a lány szobájába.

Óvatosan leraktam az ágyba majd betakartam őt. A zsákból meg elővettem a kis "ajándékját" amit mellé raktam. ,,Igazából nem is tudom miért szereztem meg neki. Miért ennyire fontos nekem Mia?,, Még egy ideig néztem nyugodt arcát majd halkan felálltam és magam után csukva az ajtót elhagytam szobáját. Indultam meg amikor egy falnak támaszkodó Hawkssal össze nem futottam.

-Köszönöm hogy hazahoztad.-mosolyodott el sejtelmesen.

-Tch, csak nem akartam kint hagyni.-raktam zsebembe a kezemet.-Sok a gonosztevő kint.-indultam volna a kijárat felé de.

-Nem maradsz itt?-fogta meg vállamat.

-Miért maradnék? Haza megyek!-vettem le kezét vállamról majd indultam el újból.

-Mia felkelne akkor mire gondolna?

Itt megtorpantam de nem fordultam meg csak figyeltem mit akar mondani.

-Ki fogja neki elmondani hogy hogyan is került a szobájába? Engem nem kérdezhet meg mert én reggel dolgozni megyek és úgy tudom hogy 2 napig nem lesz suli!

Néztem át vállamon kerestem a madarat de nem volt ott.

-Én azt mondom maradj itt éjszakára!-tette rám vállát mire előre néztem.

-Mire akarsz rávenni?

-Csak maradj egy kicsit Miával. Lehet nem mondtam el neki, de nekem 2 napra el kell hagynom a várost és nem akarom hogy egymaga legyen itthon.-nézett komolyan rám.

-Azt hiszi hogy én valami bébiszitter vagyok?! Miért nem kéri meg egy haverját hogy vigyázzon rá?

Indultam el újból de már csak motyogott valamit.

-Huh?! Nem hallom.-fordultam vissza felé szúrósan, de ez hamar átment meglepettre.

-Nem akarom, hogy újra megtámadják Miát. Elég volt az amikor megégett a keze. Nem akart róla beszélni de mindig megszoktuk beszélni mindent. Ha meg egy ismerősömet hívom rá akkor meg fog haragudni rám mert gyengének nézem.-nézett maga elé szomorkásan.