Mindvégig! Bakugou x OC

22.rész

Eléggé furcsán nézett ki kívülről a helyzet hogy magamba beszélek, de... Éppen a bennem lévő démonnal beszélek.

-Azok után, hogy te családokat ölsz, még alkut akarsz velem kötni?! Mindenkivel kötöttél alkut?

,,-Soha nem kötöttem eddig alkut senkivel, de mivel unatkozom ezért szeretnék valami izgalmat is.,,

-Nem vársz még pár évet hogy megölhess? Így is nehéz időszakom van.-sóhajtottam egy nagyot.

,,-Pontosan tudom min mész most keresztül, ezért is szeretnék segíteni neked.,,

-Nekem, te?

,,-Igen, csak egy kicsit kell szabadon engedned.,,

-Nekem nem tetszik.-dőltem hátra.

,,-Eddig ki segített neked amikor visszakaptad az emlékeidet?,,

-Az osztályom. Ott vannak nekem.

,,-Hát én az előbb nem azt láttam.,,

-De, ők a legjobb barátaim.

,,-Hát én teljesen mást láttam a szemükben. Félelem, dühöt, gúnyt...,,

-Gúnyt? Ki gúnyólt volna engem amikor~ Várjunk, Katsuki, gúnyolódott és nem gondolta komolyan?-nyíltak tágra szemeim.

,,-Így van! De ezek után, a szemedbe tud majd nézni, illetve azok a színes hajúak is? Haru is, mit gondolhat ott fent amikor rád néz? Úgy fogsz majd meghalni mint ő ha így folytatod. De ha megosszuk erőinket akkor nem fognak lenézni az emberek!

-Nem tudom mi a terved, de nem megyek bele!

,,-Felőlem, úgy is meggondolod magadat. Csak ki kell mondanod a nevemet.,,

Telefon csörgés ütötte meg fülemet mire ránéztem elolvastam Keigo nevét. Nagyot sóhajtva felvettem de nem szólaltam meg.

,,-Baj van? Nem köszönttél nekem, pedig mindig belekiabálnál.,,

Itt most elgondolkodtam hogy elmondjam-e neki a történteket vagy pedig hazudjak róla.

,,-Mia, ott vagy?!,,

-Nem történt semmi, csak éppen most ment el Bakugo.-mondtam unottan.

,,-Miért ment el?! Mondtam hogy maradjon és vigyázzon rád!,,

-Nekem azt mondtad hogy lehetek otthon egyedül, így hazaküldtem.

,,-Ahj, jól van. Akkor nem zavarlak. Csak kíváncsi voltam hogy minden rendben van-e veled. Na leteszem, hali~!,,

Nyomta ki meg se várva elköszönésemet. Sóhajtottam unottan majd raktam zsebembe a telefonomat. Lekapcsoltam mindenhol a villanyt majd mentem be szobámba beleülve babzsákomba. ,,Én... gyenge vagyok... lelkileg is és a képességemet se tudom normálisan fejleszteni. Hiába van tűz képességem, képtelen vagyok használni Haru incidens óta. El akarom felejteni, örökre! Várjunk. Akkor most ha megölöm magamat, elfelejtek mindent, igaz?,,

Feláltam majd kapucnim felhúzva ugortam ki az ablakból, szelemmel szállítva magamat indultam el a legmagasabb épület felé. Amint elértem még egy kicsit gyönyörködtem a tájban majd leszálltam a pereménél. Sóhajtva dőltem előre a mélybe majd csuktam le szememet. Persze ilyenkor kell feltörnie az összes szép emléknek. Szépen sorjában jelentek meg majd egyszer beugrott Bakugo homlokpuszija és az akkori beszélgetésünk. Kinyitva szememet az utolsó pillanatban felrepíttettem vissza magamat a tetőre. Felérve seggre estem és vettem egyenletesen a levegőt.