Mindvégig! Bakugou x OC

49.rész

Eltelt pár hét. A többiek nem, de én éreztem hogy lassan itt az idő. Bevallom őszintén, nagyon félek hogy mi fog történni, Bakugo mellett voltam mindig, hogy tereljem el a gondolataimat, de nem segített. A születésnapom is elérkezett csak én észre se vettem, de mások tudták, és kiterveltek valamit.

------

Egy csodálatos napsütötte szombat reggel volt a szobámban, a madarak kint csicseregtek, egy kis tavaszi szellő játszadozott a függönyömmel. Bakugot nem éreztem magam mellett, amit furcsának találtam. Kinyitottam a szemem, hát nem a koli szobámban voltam hanem a régi szobámban.

-Mi a fene?-keltem ki hírtelen ágyamból.

Kirohantam a szobámból egyenesen a nappaliba és ott ült anyám, apám és Haru.

-Jó reggelt!-mondták szinte egyszerre.

-Valószínűleg elérkezett a 17. születésnapod.-mosolyodott el apám.

-Igazi nagy lány lettél.-könnyezett be anyám.

-Füled érjen bokádig!-ölelt át szorosan Haru.

-Ez csak egy álom, igaz?-kérdeztem sokkoltan, miközben Haru elengedett.

-Ez egy elcsatolt világ az élők és halottak között, de viszont te és Haru csak lelkileg vagytok itt, de ugyan úgy éreztek mindent.-jött közénk apám.-És ezt is érzitek!

Olyan szorosan elkezdett minket ölelni hogy a fejünk már lila volt, anyánk csak röhögve nézett minket.

-Elég lesz, még megölöd őket.

-Hoppá, kicsit elragadtattam magam.-kuncogott fel apa miközben elengedett minket.

Mély levegőt vettem majd én is felkuncogtam. 

-Különleges ajándékkal készültünk neked.-vett elő egy kis dobozt anyám.-Ezt hármunktól kapod.-nyújtotta oda nekem.

Boldogan elvettem, kinyitva egy gyönyörű szép nyaklánc volt benne, amit ki lehetett nyitni, benne változtak a családi képek rólunk, még amikor életben voltunk, de volt még egy fekete kép is.

-Ahol a fekete kép van, azt a mostanival szeretnénk kicserélni.-jött közelebb anyám.

-Hogy érted hogy a mostanival?

Nem tudtam lereagálni semmit, egyszer csak felcsillant a vaku. A fekete kép megváltozott, és ott voltunk mind a négyen, én mondjuk elég hülyén néztem ki rajta, de gondolom már változtatni nem lehet rajta.

-Boldog születés napot!-öleltek még utoljára át.

-Köszönöm....-mosolyogtam szomorúan, mert ki tudja mikor látom őket újra.

------

Arra eszméltem fel hogy valaki óvatosan megpuszilja homlokomat, lassan kinyitva szememet láttam hogy Bakugo volt az.

-Jó reggelt, hercegnőm.-mondta rekedtes hangján, csak most kelt fel.

Ránéztem az órára, ami hajnali fél ötöt mutatott.

-Még csak fél öt van, hova keltesz engem?-morogtam miközben jobban hozzábújtam.

-Rendkívüli jó napod lesz, és hamarabb kell kelni hogy időben elinduljunk.

Lassan kikászálódott az ágyból és elhúzta a függönyömet, amire becsuktam ismét a szemem.

-Még is mi van ma?-ültem fel.