Mindvégig! Bakugou x OC

36.rész

Mivel délután fele járt az idő, és már vagy 5 napja rohadok, úgy döntöttem gyorsan lefürdök a kórházban, csoda hogy itt van ilyen... majd Keigo által behozott ruhát felvettem. Éppen haza felé volt az út, a kocsiban nagy csönd volt ami szokatlan volt. Keigo az utat figyelte míg én a kikapcsolt telefonomat figyeltem amit nem mertem bekapcsolni. Apám ezt észre is vette.

-Kinek fogsz majd írni előszőr?

-A válaszom egyértelmű, de még mindig bizonytalan vagyok!-dőltem hátra és figyeltem az utat.

-Ha én írok neki az megfelel?

-Ugyan mit írnál te Katsukinak?-néztem felé kérdően.

-Nem a te nevedben fogok írni mert akkor el se jönne.

Sóhajtottam szomorúan az igazság hallatán.

-Nem kell aggódnod, minden rendben lesz!-rázott meg egyik kezével.-Majd ha elmeséled mi történt akkor ráírok hogy jöjjön el, okés?-nézet felém mosolyogva.

Halványan bólintottam mire elengedett és újból az utat figyelte.

------

Amikor hazaértünk elmeséltem mi történt amikor megtámadtak minket a gonoszok, és hogy hogyan keltem fel. Nem akarta elhinni de bekönnyeztem egy kicsit, mire megölelt és suttogta hogy "sajnálom, hiszek neked". 

,,Sajnálom... Azonban nem meséltem el neki hogy mi fog történni ez után. Dabin kívül senki nem tudhatja meg hogy a jövőbe látok, egyenlőre így látom helyesnek.,, 

Amint éget pofit megemlegettem magamnak, eszembe jutott amikor Bakugo nyakát szorítva húzta maga után Kurogiri kapuján.

-Mi történt Bakugoval?-váltam el tőle.

-Másnak este pár barátaid felvették bátorságukat és megmentették. Jelenleg nem mehet ki házon kívülre, nem lehet tudni hogy mikor csapnak le rá újból.-vonta meg vállát.

Kissé nyugtalanul lehajtottam fejemet miközben a kikapcsolt telefonomat nézem.

-Nézd, nem muszáj írnod neki. Majd én ráírok hogy nyissa ki az ajtót és akkor megbeszélitek ezt az egészet!-tette vállamra kezét.

-Tényleg megtennéd értem?-néztem fel kicsit vidámabban.

-Már mióta várok erre a pillanatra hogy összejöjjetek!-állt fel izgatottan.

-Öhm, nem azt fogom megbeszélni vele. Hanem csak odaadom neki ezt, akkor meg fog bocsáltani nekem, talán...-simogattam meg ujjamon a kis Topjoy fület.

-Akkor mire várunk? Menjünk!

------

Ott álltam Bakugo család ajtaja előtt és arra vártam hogy kinyissa az ajtót. Türelmetlenül felnéztem a kémkedő Keigora aki mosolyogva nyomkodta telefonját.

-Ugye nem játszol?! Írnod kéne neki!-kiabáltam suttogva.

-Jól van már! Amúgy is írtam már neki.

A kilincs lenyomódott mire odakaptam ajtó felé fejemet. 

-Mit akarsz Haw-

Akadt meg mondatával Katsuki mire lejjebb nézett tekintetével egyenesen az én tenger kék színű szemeimbe.

-Mia! Felkeltél?!-meglepetten hátrált egy lépést tőlem.

-Nos hát, amint látod igen!-nevettem kínosan.

-Ha azt akarod megbeszélni akkor tűnj innen!-csapta volna be az ajtót de én odaraktam kezemet.

-Tudom hogy baromira fájt az hogy nem emlékeztem rád, de anyám nem volt akkor önmaga és elrakta az emlékemet. Csak akkor kaphattam vissza hogy ha egyszerre vagyunk eszméletlen állapotban. -néztem fel rá csalódottan.-Sajnálom hogy megszegtem az ígéretet. Remélem minden a régi lesz.