Európai nyár (Befejezett)

Velence 4: Pizza italiana

A férfi leparkolja a csónakot egy utca mellett. Úgy tűnik ideje kiszállnunk.

Óvatosan lelépünk a járdára, és követjük Antoniot, aki a szűk utcán keresztülelvezet minket, majd megáll egy „Trattoria Canonica" feliratú étterem előtt, aminek a kirakatában borok sorakoznak egymás alatt, majd ez az étteremben sincs másként. Ha nem tudnám, hogy itt ételeket is lehet rendelni, azt hinném, hogy egy borászat. Még az ajtó feletti polcon is kövér üvegek ácsorognak.

Négy férőhelyes kicsi asztalok vannak, így Antonio mellettünk foglal helyet, majd felénk hajol.

- Mit kérni?

- Szerintem ideje megkóstolnunk az olasz pizzát - vágom rá rögtön.

- Ebben egyet értek. Egész életemben erre vártam - mondja Milán.

- Uno pizza?

- Sí - mondom Antonionak, aki máris megy leadni a rendelésünket.

A rádióban megszólal a Mamma Mia egyik száma, még olaszosabbá teszi a hangulatot.

- Most nem akartok énekelni ugye? - Mia felváltva nézi Dávidot, és a mellette ülő Milánt.

A barátom megrázza a fejét. - Túl sok az ember.

- A hajón valahogy nem érdekelt a sok ember - mondom neki egy huncut mosolyt villantva.

- Ott a mi szabályaink éltek - feleli Milán meg is magyarázva a helyzetet.

Miközben várjuk a pizzánkat Dávid a combomra helyezi a kezét, amitől hirtelen megijedek, de utána rákulcsolom az ujjaim az övére. Már lassan három éve együtt vagyunk, de még mindig meg tud lepni ezekkel a hirtelen mozdulataival.

A pincér végre megérkezik a pizzánkkal, ami itt sem sokkal kisebb, mint Pozsonyban, a másik kezében lévő lasagnet pedig Antonionak nyújtja.

Izgatottan kapunk kezünkbe fejenként egy-egy szeletet, és síri csendben megízleljük, mintha valami ételkritikusok volnánk. A pizza valóban finom, de valahogy többet vártam. Határozottan érzem a különbséget, de azt hittem, hogy ennél különlegesebb élmény lesz.

- Nos? - kérdem a többieket, miután lenyeltem az első falatot.

- Finom - válaszol Milán két harapás között.

- Sokkal jobb, mint az otthoni. - Mia megtörli a szája szélét a szalvétával.

- Ízleni pizza?

- Molto bene - válaszol Milán felmutatva hüvelyk ujját.

Miután benyomtuk az ételünket, jöhet a desszert, és az ital, ami nálam egy jegeskávé, mert jó lenne úgy igazán lehűlni a hajó melege után. Mia rendelt magának egy Tiramisut, amit végül kénytelen elfelezni Milánnal, mert a fiú kikönyörögte.

Miután végzünk az étkezéssel, és úgy érezzük, hogy tele a tank - legalábbis nálam biztos - Dávid megkérdezi Antoniot, hogy mennyivel tartozunk, de a férfi ellentmondóan rázni kezdi a fejét.

- Tulaj Luigi jó barát. Étel lenni ajándék.

Megszeppenve nézünk össze. Ezt a sok mindent, mi most tényleg ingyen kaptuk? - gondolom, mert nehéz elhinni.

- Ez remek - habogja Milán. - Köszönjük Antonio.

A férfi legyint. - Nem kerül semmi. Jönni, folytatni felfedezés! - ezzel feláll, és a kijárat felé veszi az irányt.