Dávid jóslata tökéletesen bevállt, mert Tom és Melaine nem több, mint fél óra múlva meg is érkezik hozzánk, és velük együtt indulunk tovább meghódítani a várost.
Thomast - aki valamikor átvette az elegáns ingjét egy hawaii változatra - hiába kérdezgetjük arról, hogy hova megyünk, nem kapunk választ.
- Remélem egyikőtöknek sincsen klausztrofóbiája - jelenti ki némi kérdéssel a hangjában.
Dávid felé fordítom a fejem mert tudom, hogy ő azóta, hogy kisfiúként beszorult a konyhaszekrénybe, ki nem állhatja a szűk helyeket, és a bezártságot.
- Ezt vitatnám - értesíti Thomast, aki ennek ellenére, is csak egy legyintéssel válaszol.
- Szerintem ezt kibírod.
Tom megáll egy étterem táblája mellett, és egészen addig nem értem, hogy mire akart kilyukadni a klausztofóbiával, amíg meg nem látok egy lefelé vezető lépcsőt a két épület között, ami olyan keskeny, hogy egy ember alig fér el rajta.
- Ez a világ egyik legszűkebb utcája - ismerteti Tom a helyet. - Ráadásul a végében tudunk inni egy jó hideg cseh sört.
Mivel nekem csak a magassággal vannak komoly problémáim, szimpatikusnak találom a helyet, főleg, hogy még egy utcai jelzőlámpával is rendelkezik a rövid lejáró.
- Sör? Már indulok is - határozza el Milán, és Mia kezét fogva elindulnak libasorban a szűk lépcsőn.
Kérdőn nézek fel Dávidra, hogy követjük-e őket, de az elhúzott szájából ítélve, én egy nemet sejtek.
- Nekem fel is hozhatnátok azt a sört - mondja Tomnak, de a fiú ellentmondóan megrázza a fejét.
- Nem. A sörért le kell jönnöd.
- Bizony - állok Tom mellé, mire Dávid meglepődik. - Ha én is felmentem a magas kilátókba, akkor neked sem probléma tíz méter egy szűk helyen.
- A menyasszonyod megmondta - emeli fel a kezét Thomas védekezően, majd Melanie-val elindulnak a lépcsőn. - Gyerünk!
Szinte látom, ahogy Dávid saját magával harcol a fejében, majd sóhajt egy nagyot.
- Jó. Menjünk - adja meg magát.
Adok egy elégedett puszit az arcára, és a kezét megszorítva elindulok a lépcsőfokokon a többiek után. A hely itt annyira szűk, hogy én is kicsit kellemetlenül érzem magam, de egyben élvezem is a különlegességét.
Az utca végén felbukkan az étterem terasza, ahol a többiek már el is foglaltak egy asztalt gyönyörű folyóra néző kilátással.
- Ugye, hogy nem is volt olyan vészes? - kérdem Dávidtól.
- Ez még nem jelenti azt, hogy megbékültem a szűk helyekkel. Sőt, lehet még jobban utálom, de miattad kibírom - teszi a végére, amivel feléleszti a kis lepkéket a gyomromban.
- Megjött a hősünk! - üdvözli Thomas drámaian, és felpattan a székéből, hogy átölelje a vállát, de Dávid lesöpri a kezét.
- Remélem megvan a sör - ül le Milán mellé.
- Meg van rendelve - bólint Tom.
Amíg várjuk az italokat, a figyelmemet a kilátásra terelem. A vízen elhaladó hajók, és Tom társasága azt az érzetet váltja ki belőlem, mintha megint Monte Carloba lennénk.
- Innen merre mentek? - érdeklődik Melanie.
- Haza - felel Milán szomorú mosollyal az ajkán.
- Elvinnélek titeket a repülővel, de sajnos ma estére haza kell érnem - közli Thomas.
KAMU SEDANG MEMBACA
Európai nyár (Befejezett)
Fiksi RemajaKészen állsz életed nyarára? Felfedezted már Bécst egy bevásárlókocsiban? Tettél ketchupot a spagettire olaszországban? Vagy Kardoztál bagettel Franciaországban? Négy Budapesti Filmszakos hallgató nekivág Európa meghódításának egy autóban ülve, mikö...
