Európai nyár (Befejezett)

Domaso 1: A legjobb szálláshely

Megtaláltuk a tökéletes szállást, ami igaz, hogy messzebb van, mint egy kis kiugró - bár a sok utazás során, ha valami két órányira van, az már szinte közelnek számít.

Domaso egy falu - vagy kisebb város - ami a Comó-i tó partján fekszik, így a főútjáról gyönyörű kilátás nyílik a hófödte Alpok magas hegycsúcsaira.

Behajtunk a szállodánk kapubejáróján, és itt nem várt meglepetés ér minket.

- Azt hittem ez egy egyszerű fogadó, mint Gundelsdorfban - mondom, miközben tágra nyílt szemekkel nézem a rengeteg lakókocsit és sátrat, amik előtt a szálloda vendégei ücsörögnek.

- Hát. Van sátrunk nem? - Dávid nem tűnik olyan meglepettnek, mint én.

Milán elkezdi beparkolni a kocsit egy üres helyre, amiből nincsen valami sok.

- Használhatnánk, ha már elhoztuk. A szobába legfeljebb csak fürdeni megyünk fel, ha már kivettük.

- Ha találunk helyet - húzza el Mia a száját. Az udvart teljesen elfoglalják a letáborozott látogatók.

- Megoldjuk - nyugtatom meg. A kezdeti meglepettségem most már lelkesedésbe csapott át a sátrazás ötlete hallatán.

Kiszállunk a kocsiból, és megpróbáljuk megkeresni magát a szállodát, ami ebben az útvesztőben elég nehéz feladat.

Az emberek csoportokba rendeződtek, és a kempingszékeiken ücsörögnek, miközben sört iszogatnak. Néhányan még udvariasan köszönnek is nekünk.

Hosszas kavargás után végre megvan a főépület, ahol bejelentkezünk a portásnál. A szállás belseje szintén felülmúlja az elvárásaimat. Egy nagy étkező néz farkasszemet a portával, ami felett, ha elnézek egy játéktermet látok, amit az ott álló pingpong asztalból ítélek annak.

A szobánkat ismét az emeletre kaptuk, és négy ágy van!

- Biztos, hogy sátrazni akarunk? - kérdem nyűgösen, miközben lehuppanok a fehér lepedővel ellátott francia ágyra, ami mögött egy kétajtós erkély nyílik tökéletes kilátással a tóra.

Dávid mellém dől az ágyra.

- Már én sem vagyok biztos benne.

- Na, milyen puhányok lettetek! - Mia kettőnk között kapkodja a tekintetét. - Van egy olyan érzésem, hogy kint sokkal jobban fogunk mulatni, mint bent.

- És lemondanál az emeletes ágyról? - intek a fal mellé helyezett dupla ágyra, melynek tetejét már Milán el is foglalta. Tudom, hogy Mia mennyire szeret ilyeneken aludni, így talán meggondolja magát. Igen, tudom, hogy az előbb még én is lelkes voltam a kemping gondolatától, de akkor még nem láttam ezt a király szobát, és nem ültem le a puha ágyára.

- Majd alszok máskor ilyenen - válaszol rendíthetetlenül.

- Akkor osszuk szét az időt. Sötétedés előtt itt vagyunk, utána pedig lemegyünk sátrazni. Még ki akartam próbálni azt a kis játéktermet a portánál.

Mia bólint.

- Azt hiszem, hogy ez megfelel.

- Halljátok! - Dávid az erkélyről kiabál. Észre sem vettem, hogy eltűnt mellőlem. - Itt medence is van!

Felpattanok az ágyról, és gyors léptekkel kiviharzok mellé. Valóban van egy hosszú úszómedence fehér napozóágyakkal, amin most a hasukat süttetik a vendégek a sötét napszemüvegiekben. Ebből a magasságból bele lehet látni abba a bokrokkal körbezárt udvar részre is, ahol már páran felállították a sátraikat.

- Hihetetlen, hogy milyen menő helyet találtunk harmincegyezerből - csodálkozik Milán. Az oldalon, ahol fogaltunk mindössze a szobáról és a tópartról volt kép, így nem is gondoltuk., hogy megkaptuk a főnyereményt.

- Én ezt mindenképp ki akarom próbálni mielőtt lemegy a nap, szóval most menjünk le vacsorázni, vagy soha - szegezi le Dávid.

- A hasam egyetért - vágja rá Milán, és a két fiú már el is tűnt mellőlünk, de mi Miával valahogy ott ragadunk az erkélyen.

- Te nem vagy éhes? - kérdem a korlátra támaszkodó barátnőmtől.

- De igen, csak előbb megpróbálom elhinni, hogy nem álmodok.

Elmosolyodom, és én is a hegyekre szegezem a tekintetem.

- Igazad van.