A szálláshelyünk egy hangulatos kis falucskában van, és amikor azt mondom, hogy Gundelsdorf kicsi, azt szó szerint kell érteni. Az egész hely mindössze pár utcából áll, viszont nagyon szép rendben tartott modern parasztházak vannak itt, és egy nem túl nagy kápolna.
A szállásunk is egy ilyen stílusú fogadó, mely a Culinary Weinhof Florlwirt nevet viseli.
Amikor kiszállunk a parkolóban, hirtelen megcsapja az orromat a rég nem érzett vidéki levegő, és jó érzések töltenek el. Az éhségen kívül.
- Remélem, hogy van még vacsora odabent - mondom, miközben leveszem a bőröndöm a platóról.
- Ez egy fogadó. Szerintem itt mindig van - mondja Milán, miközben éppen Mia cuccát rángatja elő, és nyújtja oda a lánynak.
A ház belseje is nagyban tükrözi a vidéki hangulatot. Amikor belépünk, egy kedves hölgy elvezet minket a szobánkba, ahol mindössze csak egy franciaágy van, így meg is lepődik.
- Biztosan csak egy szobát vettek ki? - kérdi angolul.
- Egészen biztos. Megoldjuk - erősítem meg.
Ezután leinvitál minket a fogadóba, ahol a sarkokban régi kanapékra lehet ülni, a fal mellett pedig egy hangulatos kis kályha is ki van alakítva, ha jól azonosítom, és igazából nem egy kemence.
Leülünk az egyik asztalhoz, és mind a négyen rá zsúfolódunk a kanapéra, mivel nincs kedvünk a sok autózás után most faszékeken ülni.
- Kellemes ez a hely - állapítja meg Mia. - Szívesen laknék itt.
- Én is. Szép kilátás van az erdőre.
Mintha ezzel a kijelentéssel megidéztem volna a pincért, aki hirtelen előttünk terem, és közli, hogy van egy terasz, ahová ki lehet ülni enni. Az ajánlatot természetesen elfogadjuk, és most már látom is a fenyőfákkal tarkított hegyeket, ahogy a lemenő nap lassan eltűnik a takarásában, majd időközben megérkezik a rántott húsunk is sült krumplival.
- Ezek a helyek esküszöm, hogy jobbak, mint a híres éttermek - mondja Milán, miközben egy újabbat harap a húsba.
Valóban mennyei az étel, amit rendeltünk, és mellé a kilátás is tökéletes.
A húsok után rendelünk Miával még desszertet is, ami aranygaluska vanília sodóval, és ebben sem csalódunk.
- Hogy bírtok még enni? - néz ránk Dávid hasára tett kezekkel.
Mia megrántja a vállát. - Lányok vagyunk. Mi bármennyit tudunk enni.
- Pedig ennek fordítva kellene lennie - állapítja meg Milán egy pohár vizet szorongatva.
A vacsora után a fiúk úgy döntöttek, hogy előkeresik a hálózsákjainkat, amiben aludni fognak, mivel az ágyon csak két ember fér el, az pedig Mia és én leszek.
Már besötétedett, de mivel holnap korán indulunk, hogy időben oda érjünk Velencébe Milán meglepetése miatt, nem lesz reggel időm egy kicsit deszkázni. Már pedig egy ilyen szép helyen, ahol még lejtő is van, vétek lenne kihagyni.
- Ki vennétek a longboardot légyszi? - kérem meg a platón kutakodó fiúkat.
- Miért kell? - kérdi Dávid fura arckifejezéssel.
- Evezni. Szerinted?
- Ilyenkor akarsz deszkázni? - esik le neki.
Bólintok.
- Kedves falunak tűnik, csak nem rabol el senki.
- Az nem biztos. Várd meg míg kipakolunk, és elmegyek veled.
VOUS LISEZ
Európai nyár (Befejezett)
Roman pour AdolescentsKészen állsz életed nyarára? Felfedezted már Bécst egy bevásárlókocsiban? Tettél ketchupot a spagettire olaszországban? Vagy Kardoztál bagettel Franciaországban? Négy Budapesti Filmszakos hallgató nekivág Európa meghódításának egy autóban ülve, mikö...
