Európai nyár (Befejezett)

Bakancslista

Milán benyúl a kocsi kesztyűtartójába, majd egy apró lapot vesz ki belőle, amit négybe hajtottak.

- Mi ez? - veszi el tőle Mia, és kinyitja.

- A bakancslistám.

- Bakancslista? - Dávid felhúzza a szemöldökét.

- Aha. Olyan dolgok vannak rajta, amiket mindig is ki akartam próbálni.

- Mint például? - kérdem, miközben Mia üléséhez hajolok, és megpróbálom meglesni mi van a cetlire írva.

- Ketchupot kérni a spagettihez Olaszországban - olvassa fel az elsőt.

Dávid felnevet. -Életben akarsz maradni az utazás végégig?

- Az olaszok nagyon érzékenyek a ketchupra - teszem hozzá szórakozottan.

- Figyelj - néz fél szemmel hátra Milán, miközben az utat figyeli. - Ha valami baj lesz, akkor te majd megérteted vele, hogy poén volt.

- Miért én?

- Te tanultál olaszt nem?

Való igaz, hogy négy évet tanultam a nyelvet gimiben, de nem sok maradt meg belőle. Attól függetlenül valahogy ötös voltam.

- Persze, annyit, hogy Buongiorno, meg Buona notte.

- Tudsz te annál többet is - legyint. - Ha a szükség megkívánja, mindenki megtanul folyékonyan beszélni külföldiül.

Felhúzom a szemöldököm. - Ezek szerint te is tudsz olaszul.

- Sí - felel magabiztosan, mire elnevetjük magunkat.

- Mi a következő? - kérdi Dávid Miától.

-Megkérdezni egy idegentől, hogy milyen évet írunk, aztán felkiáltani, hogy megcsinálták! - Mia unottan Milánra néz, aki önelégülten vigyorog.

- Komolyan? Kreatívabb nem jutott volna eszedbe?

- Jó lesz, ez, majd teszek hozzá még egy kis színészetet - feleli.

- És ezt melyik országba akarod eljátszani? - kérdi Dávid.

Milán megrántja a vállát. - Nem tudom. Ahol a leghiszékenyebbek az emberek.

- Na erre most rá guglizok - határozza el a barátom, és elengedi a kezem, hogy rákeressen a témára, habár nem hiszem, hogy fog valamit is találni.

- Ez viszont tetszik! - halad tovább Mia. - Ellopni egy bevásárlókocsit, és abban ülve végignézni a várost.

- Ez mondjuk tényleg nem rossz - értek egyet. - De ki fog tolni kit?

- Majd cserélgetjük egymást.

- Ú Brigi ez neked szól - A lány hátra nyújtja nekem a lapot, én pedig kíváncsian elveszem.

- Longboardozni egy üzletben - olvasom fel, és elmosolyodom.

- Na bevállalod? - sandít hátra Milán.

Az ötlet valóban tetszik, és néha szeretem kicsit megszegni a szabályokat, szóval, miért is ne?

- Legyen - határozom el.

- Ez a beszéd! - örvend Milán.

Dávid felnéz a telefonjából. - Mikre beszéled te rá a barátnőmet? - kérdi tettetett felháborodással a hangjában.

- Ő beszélte rá saját magát - veszi le az egyik kezét a kormányról, és védekezően feltartja. - De inkább olvasd tovább, van ott még!

- Egy lepedővel és napszemüveggel szellemnek öltözve kérni németül útmutatást. Oké, de, hogyan fogunk kilátni a lepedő alól?

- Hát majd kilyukasztjuk.

- És honnan szerzel lepedőt? - kérdi Mia.

- Hoztam pont erre a célra - mondja büszkén.

- Te tényleg mindenre felkészültél - motyogja Dávid, továbbra is a telefonján kutakodva.

- Találtál valamit? -kérdem tőle.

- Nem sokat. Csak egy címet, hogy Közép-Európában hiszékenyebbek az emberek.

- Szuper! Elvégre nagyrészt Közép-Európában fogunk tartózkodni.

- Megnézhetem én is azt a listát? - nyúl Dávid a kezemben tartott papír felé, mire én egy bólintással beleegyezek.

Gyorsan átfutja a lapot, aztán felnevet. - Ez az utolsó nem is rossz ötlet.

- Mi az utolsó? - kérdem.

- Beszökni egy esküvőre.

Felcsillan a szemem, és az Amerikai vígjátékok jutnak eszembe. Már el is képzeltem, ahogy sok boldogságot kívánunk a párnak, ők pedig mindössze udvariasságból nem fogják megkérdezni kik is vagyunk.

- Ez is klasszikus - jegyzi meg Mia az anyósülésről, mire Milán csak leinti.

- De legalább van ingyen pia - teszi hozzá a fiú.

- Na ez igaz - csettintek.

Dávid elneveti magát, mire felé kapom a fejem.

- Nem is szoktál inni. Csak ha ünneplünk valamit.

- Egy esküvőn ünneplünk nem? - vágok vissza szemtelen mosollyal.

- Akkor? Végig megyünk a listán? - kérdi Milán izgatottan.

Dávid visszanyújtja a lapot Miának. - Nekem nincs ellenemre - rám néz, hogy egyetértek-e.

Mosolyogva bólintok. - Jól hangzik. Főleg az esküvő.

- Felőlem. De, én kamerázni akarok! - szegezi le a barátnőm.

- Én is úgy gondoltam, hogy megörökítjük.

Kinézek az autó ablakán, és csak most veszem észre, hogy elhagytuk Budapestet, és szántóföldek suhannak el mellettünk, majd hirtelen belém csap a felismerés, hogy valamit elfelejtettem megkérdezni a sofőrünktől, aki nem is használ térképet.

- Tudod merre megyünk, ugye?

- Egy élő GPS vagyok drága - feleli nagyképűen. Milánnak szokása néha úgy becézni minket, mintha a barátnői lennénk, ami eleinte zavart minket, de utána rájöttünk, hogy mindenkivel így beszél, aki nőnemű.

- Legalábbis itthon.

Felkapom a fejem, de mielőtt megszólalhatnék máris leállít.

- Nyugi, nem Google maps nélkül terveztem körbejárni a világot. El vannak mentve az útvonalak, de feleslegesen nem akarom azt hallgatni, hogy: Kétszáz méter után forduljon balra, újratervezés, hajtson ki a harmadik kijáratnál... - utánozza a GPS hangját, amin jót szórakozunk.

Igazából egy kicsit én is örülök, hogy az út kis részében nem kell hallgatnom azt az egy idő után már irritáló női hangot.

Ha tetszik a történet, és a kiadásra váró könyvemről többet szeretnél tudni, kövess itt is:
Facebook: Polyák Brigitta írói oldala
Tiktok: Polyák Brigitta író
Insta: Polyák Brigitta író