Az étteremhez ismét le kell mennünk pár lépcsőfordulót, majd egy fémajtón kell benyitnunk ahhoz, hogy megérkezzünk.
Mia kijelentése felcsigázta az érdeklődésemet az asztalokkal kapcsolatban, de sajnos csalódnom kell. Rendes asztalok és székek vannak, mindössze a bárpult félkör alakú kialakítása hasonlít egy kicsit csészealjra.
- Hát ez nem az, amire te gondoltál - mondom a barátnőmnek.
- Hát nem. Pedig esküszöm, hogy valahol azt hallottam.
Helyet foglalunk az üvegfalhoz közel, ahol kinézve ugyanaz a kilátás tárul elénk, mint fent a kilátón, de most legalább félelem nélkül is megcsodálhatom még egyszer a látképet, ami most nem a város hanem a Duna, és a mögötte lévő dombok.
Maga az étterem igazából nagyon is elegáns, olyan mintha egy esküvőre készülnének elő.
Milán maga elé veszi az étlapot, majd vissza is teszi az asztalra.
- Mi az? - néz rá Dávid, aki ez alkalommal mellé ült, én pedig Miához csatlakoztam. Attól, hogy van egy kapcsolatom még nem akarom elhanyagolni a barátnőmet sem.
- Megnéztem az árakat - felel Milán lazán.
- És? - faggatja tovább a barátom.
- Jóllaktam.
Elkerekedik a szemem.
- Olyan drága lenne? - A fiú reakciója nem sok jót sejtet, és a gyomrom egyre hangosabb. Elvégre némi rágcsán kívül nem ettünk sok mindent amióta elindultunk.
- Annyit láttam, hogy huszonnégy euró, és becsuktam.
Úgy nézünk Milánra, mint akik szellemet látnak.
- És ez csak az előétel volt.
- Jó, végül is felkapott turista hely - böki ki Dávid egy kisebb csend után.
A gyomrom újra nagyot kordul, de ha itt ilyen drága a kaja, akkor jobban járunk, ha keresünk valami olcsóbb éttermet, vagy veszünk pár szendvicset.
- Akkor hol fogunk enni? - kérdi Mia, aki időközben a kezébe vette az étlapot. - Mert itt a leves sincs tíz euró alatt, és így négyünknek nagyon drága lesz.
- Én sem terveztem már a nyaralás elején elkölteni a pénzünket.
Dávid a telefonján kezd el babrálni. - Találtam egy bárt itt a közelben, csak át kell menni a hídon, és már ott is vagyunk. Van pizzájuk is.
Felcsillan a szemem. A pizza tökéletes, mert el tudjuk osztani, és pénztárca kímélő.
- Szuper - Milán felpattan a székéből, és betolja maga mögött. - Akkor elegánsan távozzunk.
A 17's bár már kívülről is hangulatosnak tűnik a barátságos terasszal, ahol sokan éppen most fogyasztják az italukat és ételüket kisebb csoportokat kialakítva az asztaloknál.
A hely belülről nézve is sokkal inkább illik hozzánk, mint az ufó kilátóban lévő étterem. A berendezésnek van egy kis régimódi hangulata amiatt, hogy az összes asztal - beleértve a kiszolgáló pultot is, ami felett régi italos plakátok lógnak dekorációként - fából készült. Ami a legjobban tetszik viszont a pult előtt magányosan álló múltszázadi fahordó.
Széles mosolyra húzódik a szám, miközben leülünk az egyik kerekasztalhoz, amit magas bárszékek vesznek körbe. Mindig is imádtam ilyen székeken ülni. Olyan hangulatos.
- Ez jó választás volt - tükrözi Mia is az arcomon lévő lelkesedést.
- Bizony - erősítem meg.
A két fiú úgy mosolyog ránk, hogy rögtön leesik, hogy valami megjegyzésre készülnek.
- Mi az? - nézek felválta kettejükre.
- Ritka az, hogy a lányokat boldogabbá teszi egy kocsmaszerű hely, mint egy elegáns étterem - válaszol Milán.
- Örüljetek neki - rántom meg a vállam. - Egyébként a neten láttam ilyen mini sörös üveget, szerintetek azt is lehet itt kérni?
- Én az itallapon nem igazán tudtam eligazodni. Túl nagy a választék - mondja Dávid, majd leugrik a székéből. - Viszont én megyek rendelni. Akkor az a gorgonzola pizza legyen?
Még az autóban megnéztük az étlapot, hogy ne itt kelljen fordítózni, ha esetleg minden Szlovákul van.
- Az ám - bólint Mia.
Dávid leadja a pultnál a rendelésünket, majd visszatér hozzánk.
- Rögtön készítik. Egyébként megkérdeztem a mini sörödet - biccent felém a fejével.
Felcsillan a szemem. - És?
- Kapsz - mosolyodik el kedvesen. - És ti is.
Hirtelen átsurranok az asztal másik végébe, és egy gyors puszit nyomok a szájára hálám jeléül, hogy szerzett nekem mini sört.
- Én nem foglak megcsókolni, de kösz haver - veregeti vállba Milán.
Nevetve visszaülök a helyemre, és már meg is hozzák a rendelt pizzát és italokat.
A képen ennél is kisebbnek tűnt a sörös pohár, de így is cuki. A pizzában pedig nincs okom csalódni, legalább harminc centi átmérőjű lehet, és négy nagy szeletre vágták, ami pont elég nekünk. És mivel nem volt drága, ha még éhesek vagyunk, akkor nyugodtan rendelhetünk még valami snacket pár euróért.
Az ételünket csendben fogyasztjuk, mivel már olyan éhesek vagyunk, hogy mindenki teljesen belefeledkezik az evésbe.
Amikor befejezzük, a magasba emeljük a mini söreinket, egy koccintásra felkészülve.
- Az olcsó kajára - mondja Milán.
- A menő bárokra - teszi hozzá Mia.
- A kalandokra - mondom mosolyogva.
- A drága éttermekre, amik ilyen menő helyekre vezetnek - fejezi be Dávid, és a kis korsók csilingelő hangot hallatnak ahogy összeérnek.
ESTÁS LEYENDO
Európai nyár (Befejezett)
Novela JuvenilKészen állsz életed nyarára? Felfedezted már Bécst egy bevásárlókocsiban? Tettél ketchupot a spagettire olaszországban? Vagy Kardoztál bagettel Franciaországban? Négy Budapesti Filmszakos hallgató nekivág Európa meghódításának egy autóban ülve, mikö...
