A gokart pálya nagyobb, mint elképzeltem. Az út maga nem túl hosszú, viszont rengeteg kanyar van benne.
Már előre lefoglaltuk az autóinkat, így az érkezésünkkor, már csak a szükséges felszereléseket kaptuk meg, és egy kis eligazítást, ami rám fért, mert nem igazán tudom, hogyan kezeljek egy ilyen járművet.
Végül startvonalhoz álltunk egymás mellett.
- Na? Verseny? - vigyorog rám Milán a saját vezető üléséből, mögötte Mia már beélesítette a kamerát.
- Mehet - felelek magabiztosan.
- Jajj nekem - mormogja Dávid mögülem. - Lehet inkább pufi fóliába csomagolva kellett volna beülnöm mögéd.
- Oldalra hajtom a fejem, hogy érezze, hogy rá akarok nézni, akkor is, ha a sisak miatt nem látom.
- Most miért, Pesten is tök jól elvezetem a kocsidat.
- De akkor nem versenyzel ezzel a lököttel!
- Bízz már egy kicsit a csajodban - sandít hátra rá Milán.
- Én bízok. De ki nem fél beülni az asszony mögé, ha az száguldozni akar?
Elnevetem magam a kijelentésén, és elindulok a járgánnyal anélkül, hogy ezt jelezném az ellenfelemnek.
- Hé! - kiált utánam, és pár másodperc múlva már utol is ér.
Ahogy veszem be a kanyarokat, és tudom azt, hogy itt nem kell betartanom a közúti sebességhatárokat úgy érzem, mintha igazán szabad lennék.
Egymásra vigyorgunk Milánnal a sisakunkon keresztül. Úgy nézhetünk ki, mint két nagyon lelkes autóversenyző, egy még lelkesebb operatőrrel a hátunk mögött.
- Ez az! - örvend Mia, amikor még feljebb toljuk a sebességet, és Milán lehagy minket.
- Gyerünk ne hagyd magad! - bíztat hátulról Dávid, és én is gyorsítok, de sajnos nem merem annyira élesen bevenni a kanyarokat, mint az ellenfelem, így nehéz elhúzni mellettük.
Mia félig hátrafordul az ülésben, és felém fordítja a kamerát. Lassan tényleg forma1-es versenyzőnek kezdem képzelni magam.
A verseny végül majdnem döntetlenül ér véget, alig egy harminc centivel maradhattam le Milántól, aki önelégült vigyorral veszi le a sisakját.
- Megtiszteltetés volt kollégák - nyújtja a tenyerét egy kézfogásra először nekem, aztán Dávidnak. - Nem szégyen a második hely.
- Na várj csak, majd Pesten megismételjük. Addig kiképzem a versenyzőmet - néz rám elszántan.
- Megegyeztünk - vágom rá gondolkodás nélkül. Felcsillan bennem a remény, hogy most már talán tényleg el fogunk járni gyakrabban is.
- Csinálunk egy képet a dobogónál? - mutat Mia a pálya szélén lévő emelvényre.
- Szerintetek szabad? - húzom el a számat.
Dávid megrántja a vállát. - Szerintem senkit nem érdekelne.
A képen a harmadik helyre igaz nem került senki, de így is úgy néz ki, mintha egy verseny nyertesei lennénk, ahogy a hónunk alatt tartjuk a sisakokat, Dávid pedig szigorú tekintettel pózol mellettem, mint egy menedzser.
Miután visszaadtuk a kellékeket, a gokartpálya éttermében sem időztünk sokat, mindössze a kirakott díjakat csodáltuk meg. Kajálni az Ufó kilátóban tervezünk, ahová éppen most indulunk.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Európai nyár (Befejezett)
Ficção AdolescenteKészen állsz életed nyarára? Felfedezted már Bécst egy bevásárlókocsiban? Tettél ketchupot a spagettire olaszországban? Vagy Kardoztál bagettel Franciaországban? Négy Budapesti Filmszakos hallgató nekivág Európa meghódításának egy autóban ülve, mikö...