Európai nyár (Befejezett)

Csak egy átlagos reggel...Vagy mégsem?

Az éjszaka nem sokat aludtam, csak a sötét ablakot áthatoló holdfényt bámultam, mely árnyékot vetett a falra, és kirajzolta a fák leveleit.

Így kelek három óra alvással a hátam mögött reggel kilenckor, de ahogy elnézem a többiek karikás szemeit, nekik sem telhetett jobban az éjszakájuk. Milán és Mia csak most ébredezik a mellettünk lévő ágyban, Dávid még feltehetőleg alszik - de már nem sokáig.

Felkelek az ágyból, és kómásan indulok neki a fürdőszobának, hogy megmosakodjak. A szemeimet annyira fáradtnak érzem, hogy tudom, ha most lecsuknám őket, nem telne sok időbe, hogy akár állva elaludjak.

Megnyitom a csapot, és megvárom, hogy a víz jéghideggé változzon, mert remélem, ha ezzel megmosom az arcom, az talán egy kicsit felébreszt.

Nem ébresztett fel.

- Jóreggelt - köszön Mia álmosan az ajtóból, majd lassan idetotyog hozzám a félig csukott szemeivel.

- Jóreggelt - viszonzom egy kedves mosollyal, és átengedem neki a mosdókagylót, míg én vetek egy pillantást a fáradt arcomra a tükörben.

A szemem alatt sötét karikák húzódnak, a hajamról nem is beszélve, ami egyenesen úgy néz ki, mint egy rosszindulatú madárfészek.

- Te aludtál valamit? - kérdi Mia, miután ő is meglöttyinti az arcát egy kis csapvízzel.

- Nagyából három órát. Te, hogy állsz?

Mia egy gyors vállrántás kíséretében hümmög egyet, és mellém lép, hogy ő is meglesse magát a tükörben.

- Négyet. Azt is félálomban.

A barátnőm válasza sem túl bíztató. Nem is tudom, hogy hogyan fogjuk megnézni a Ussé-kastélyt, ami a mai nap programja lenne, és négy óra autóútra van innen.

- Milán tudott aludni, vagy Dávid fog vezetni? Ő egész éjjel úgy szuszogott, mint egy medve.

A barátom mindig is híres volt az alvókájáról, de ezen a helyen jobban örültem volna neki, ha nem alszik több kilométer mélyen, de legalább valaki tudott pihenni.

- Nem sokat. Hallottam mocorogni többször is. Viszont, ahogy őt ismerjük, nem fogja átengedni azt az autót akkor sem, ha elalszik vezetés közben.

Sosem mondta Milán, hogy miért ragaszkodik annyira az autójához -, aminek egyszer még nevet is adott, de utána elfelejtette, és nem nevezte el többet. Talán Dzsesszika volt, vagy Marta.

- Hát ti? - kérdi Milán az ajtófélfának támaszkodva. A szemeivel ő is szűken néz ránk, ami alatt még ott van az előző éjszaka monoklija.

- Nem akartam tovább forgolódni - mondom neki, miközben Mia egy jóreggelt puszival köszönti a barátját.

Még mindig nem sikerült hozzászoknom kettejükhöz, így ahányszor egymáshoz érnek emlékeztetnem kell magamat a Lyonban történtekre.

Most, hogy már mindenki, felkelt, már csak egy ember maradt hátra, aki még az igazak álmát alussza.

- Megyek felkeltem Dávidot - indulok el, de Milán megállít az ajtóban.

- Majd én.

Már a hanglejtéséből ki tudom szűrni, hogy valami szivatást tervez ellene a fejében, és ezeknek általában Dávid nem szokott örülni.

A küszöbön ácsorogva lesem, ahogy Milán a mit sem sejtő barátom fölé hajol egy sunyi mosollyal a száján, majd elkezdi lazán simogatni a haját.

- Jóreggelt szerelmem - ébresztgeti, de a hangjából kihallatszik a nevetés.

A szám elé kell tennem a kezem, hogy ne röhögjem el magam, mielőtt Dávid felébredne, mert akkor lelőném a poént, és Mia is pontosan ezt próbálja elkerülni.

- Ébresztő csipkerózsika - mondja lágyan, mire Dávid végre mozgolódni kezd, majd felém fordulna egy apró mosollyal a szája szélén, de rájön, hogy én már nem vagyok ott.

A szemei kipattannak, és szinte kiugrik az ágyból az ijedtségtől, amikor meglátja Milán vigyorgó arcát a feje felett.

- Jól aludtál? - ugratja tovább a fiú, és kivédi a párnát, amit Dávid dühösen hozzávág.

- Menj a fenébe - morog durcásan, és ügyet sem vet a kuncogásunkra a fürdőszoba ajtóban. - Mond, hogy nem videóztad le - néz Miára, aki már visszadugta a telefonját a zsebébe.

- Á. Dehogy - feleli tettetett komolysággal, amiből Dávid már ki is szűri a választ.

- Ezt még megbánod haver - intézi a mondatát Milán felé, aki egy magabiztos mosollyal ajándékozza meg, és lehuppan az ágyára.

Elindulok a bőröndömhöz, hogy leválthassam a rövid pizsamámat, de akkor egy nagy koppanásra leszek figyelmes az ágyunk mögötti fal felől, és megdermedek lépés közben.

- Csendesebben kölykök! - kiabál át angolul egy mogorva férfihang a másik szobából.

- Minél hamarabb húzzunk el innen jó? - teszi fel Mia a költői kérdést, és kiveszi a bőröndjéből a fogkeféjét.

Én is adok egy gyors jóreggelt puszit Dávid ajkára, mielőtt Miával együtt befoglalom a fürdőt, hogy felöltözzek.

Ez a szálloda a Domasoi hely után a skála legalján szerepel, és biztos, hogy mégegyszer nem fogunk megszállni egy út széli lepukkant panzióban, mert ez elég tanulság volt. És persze azt is megjegyeztem, hogy nem állunk le idegenekkel pókerezni, ha csak nem egy kaszinóban vagy.