A Loire-folyó mentén sok-sok mesebeli kastélyt hagyott hátra a történelem, de van egy, ami igazán megkapta a figyelmünket, az pedig nem más, mint az Ussé kastély, a legszebb az összes közül - a véleményem szerint.
A bejárathoz egy fákkal tarkított szűk út vezet, amiben az a legjobb, hogy már messziről a szemed elé tárulnak a magas tornyok, melyek tetejét fekete gúlatető fedi, mint a rajzfilmekben.
Míg nem érünk oda, és már a kilátást is eléggé megcsodáltam úgy döntök, hogy rápillantok, mi történik a közösségi médiában, és nem bánom meg.
Az instagramom hírfolyamában már meg is látom az újabb híressé vált jelenetünket, amiben Milán és Dávid vív bagettpárbajt Lyon macskaköves terén.
- Új hashtag - jelzem a többieknek, de már nem érkezik túl nagy érdeklődés a dolog felől. - #bagettlovagok
- Írd a többihez - legyint Milán a volán mögül, és elkezdi a GPS-t vizslatni, ami azt jelzi, hogy merre kellene kanyarodni ahhoz, hogy megtaláljuk a parkolót.
- Eddig ez a kedvencem - jegyzem meg. - Jól hangzik.
- Arnoldakecske jobb volt - teszi hozzá Dávid.
Furcsa belegondolni, hogy képesek vagyunk akkora hülyeségekre, hogy azok hetekig a toplistákat vezessék a közösségi platformokon. Lassan már nem is tudom számontartani, hogy ez már hányadik ilyen húzásunk az utazás során, mert szinte minden országban történik valami.
A vár fala előtt talál Milán parkolót, és rögtön be is forgatja a kocsit az üres helyre. Ahogy kiszállok a fülledt meleg rögtön arcon talál, így rögtön abban kezdek el reménykedni, hogy a kastély vastag falai között, majd hideg lesz, viszont ahhoz, hogy oda jussunk, még át kell vágtatnunk az elegáns udvaron, és még a belépőt is meg kell venni.
A jegy meglepő módon elfogadható áron van, és a fizetés közben csak reméltem, hogy Milán nem fogja megint bedobni az unó kártyáját, de szerintem tanult a múlt éjszakai esetből.
A birtok bokrai és szökőkútjai emlékezetben visszarepítenek a Bécsi kastélyba, ahol hasonló „fazonra" vágták a sövényeket és a növényzetet. Maga az udvar mérete viszont közelébe sem ér, az ottani hatalmas területnek, amiket a turisták kedvükre felfedezhetnek.
Lassan sétálunk el a zümmögő méhecskékkel teli virágok között, és a csobogó szökőkút mellett, minek már a hangja is arra csábít, hogy mártózzak meg a hideg vízében. Nyáron a szökőkutak többsége nem is csodálatot, hanem vágyakozást vált ki a nézelődőkből, főleg a kánikulák idején.
Az álmodozásomból Mia halk sikolya ránt vissza a valóságba, de aztán kiderül, hogy alaptalanul, mert nincs semmi baj, csak a közelébe merészkedett egy ártatlan méhecske.
Ahogy a neten látottakból leszűrtük, a vár három részből áll: Maga a vár belső tere, a tornyok, valamint a pince, ahova éppen most toppanunk be, és nagy boroshordók sokaságába keveredünk.
A hideg, ami ebben az alagsorban ránk talál, nagyobb megkönnyebbülést okoz, mintha a szökőkútba ugrottam volna egy fejest. Le is veszem a napszemüvegem, hogy megtöröljem az izzadt arcbőrömet a vonala mentén.
- Szerintetek ebben van bor? - méregeti Milán a kövér hordókat.
Dávid a válasza előtt egy kis helyiségre mutat, ahol duci boros üvegek sorakoznak, némelyik folyadékkal az alján.
- Nem tudom, de azokban biztos, hogy van valami.
- Szerintetek megkóstolhatom?
- Ha azok ott több száz éve érlelődnek, akkor Dávid fog tovább vezetni - lombozom le, azzal, hogy előhúzom a kocsi kártyát a tarsolyomból, és úgy tűnik, hogy bevált, mert Milán tovább áll.
YOU ARE READING
Európai nyár (Befejezett)
Teen FictionKészen állsz életed nyarára? Felfedezted már Bécst egy bevásárlókocsiban? Tettél ketchupot a spagettire olaszországban? Vagy Kardoztál bagettel Franciaországban? Négy Budapesti Filmszakos hallgató nekivág Európa meghódításának egy autóban ülve, mikö...