Európai nyár (Befejezett)

Váratlan fordulat 3: Ideje továbbállni

Nem tudom eldönteni, hogy most hogyan viszonyuljak a férfihez, de úgy tűnik, hogy a többiek sem, mert csak némán farkasszemezünk a velünk szemben álló Antonioval.

- Az az én kamerám?

- Sí! Visszamentem hajó, miután a rendőrök elvittek bennetek. Tessék kamera. - Mia óvatosan elveszi az eszközt a férfitől.

- Viszont le kellett törölnöm néhány felvétel. Mi dispiace - kér bocsánatot.

- Hogy mi? Hozzányúlt a felvételeimhez!?

- Csak nyugalom - nyugtatja Antonio a lányt. - Csak, amiken én rajta lenni. Meg se kukkantani személyes tartalom.

Mia csalódottan beletapos a földbe.

- Az az összes velencei felvétel! Nem hiszem el.

Gyengéden átkarolom a barátnőm vállát. Mia ezt a várost akarta a legjobban látni, és most nincsen egy videója sem, amit visszanézhet.

- Most viszont, hogy kifizettem váltságdíj, folytatjuk körút?

Hogy képes Antonio úgy viselkedni, mintha nem láttunk volna semmit? Mintha nem az előbb hozott volna ki minket az őrsről? Ijesztő visszagondolni, hogy egy ilyen kétszínű bűnözővel utaztunk eddig. Egyik pillanatban még otthagy minket a hatóságoknak, a másikban pedig kifizeti a váltságdíjat.

- Sajnáljuk kuzin, de tovább megyünk Milánóba. De köszönjük... - Milán itt megakad. - A hajóutat.

A fiúnak mindezek után nehéz ránézni a rokonára. Ez abból is látszik, hogy szinte érzelemmentesen halad el mellette a kijelentése után, mintha idegenek lennének.

- Ne haragudj kis kuzin! -igyekszik utána Antonio, míg mi lassan követjük őket.

Milán dühösen hátrafordul.

- Neked amúgy is most azzal kell foglalkoznod, hogy kihozd azt a Fernandot a börtönből. Akkor elnézi az adósságodat. Akármi is legyen az közli a fiú szemrehányóan.

Látszólag erre Antonio nem tud mit mondani, mert úgy áll meg a járda közepén, mintha földbe gyökerezett volna a lába.

Elmegyünk a férfi mellett, és Milán mellé szegődünk. A víz mellett haladunk tovább a kocsi felé, ami innen elég messze van, szóval remélem, hogy a tervbe benne van az, hogy fogunk egy taxit.

- Sajnálom a nagybátyádat. - Dávid lazán átkarolja Milánt, aki a vízben visszatükröződő éjszakai fényeket figyeli, és a távolban lévő kivilágított látványosságokat.

- Túl leszek rajta - feleli ridegen. - A vezetés majd segít. Egyébként sajnálom a felvételeidet.

Mia már nem is tűnik olyan dühösnek. Ez furcsa.

- Ja azok! -eszmél fel, mintha akkora semmiség lenne, amit már el is felejtett. - Nem vesztek el, megvannak a felhőben a telefonomon. Ugye nem hittétek, hogy csak a kamerán fogom tárolni őket?

Meglepetten nézek rá.

- De akkor mi volt az a műsor Antonio előtt?

A lány csak legyint.

- Nem akartam megmondani neki, hogy van másolat, mert akkor azokat is letörölteti. Így inkább elhitettem vele, hogy elveszett.

- Jó színésznő lennél - jegyzi meg Dávid.

Mia büszke mosolyra kanyarintja az ajkát.

- Egyébként hívtam taxit - jelenti ki Dávid. Ideje lelépni Velencéből.