Európai nyár (Befejezett)

Monte Carlo 4: Tevék

A parton még megnéztük a naplementét, ami szemképráztatóan narancssárga színbe öltöztette az eget, majd visszavetődött a hullámokra, míg a tengeri horizont alá nem bukott. Az egészen addig vártunk, ameddig az utolsó sugarak is eltűntek, és csak utána szedtük össze a cuccainkat és jöttünk ide, Thomas otthonához.

Nem mondanám, hogy az a luxus szálloda, amire vártam a kocsiját elnézve, de így is a legigényesebb házakhoz tartozik itt, Monte Carloban. A fehér elektromos nagykapu mögött egy simára meszelt ház bújik meg egy ápolt kertben fürdőzve, és egy erkéllyel a második emeletén. Lefogadom, hogy gyönyörű kilátás fog nyílni onnan a városra.

Tom egy távirányító segítségével kinyitja kaput, majd a cuccainkat szorongatva átsétálunk a kert csendesen csurgó szökőkútja mellett, majd be a házba. Már az előtér sem okoz csalódást a nappalival egybenyitott márvány konyhával, nem is merek belegondolni, hogy a hosszú falépcső tetején milyen szépen berendezett szobák fognak ránk várni.

- Nos, érezzétek magatokat otthon - üdvözöl minket a fiú.

- Jó kis kéró - ismeri el Milán, mialatt végig pásztázza az előtér minden szegletét.

- Az ám. Fent tudtok megszállni, nyugodtan osztozkodjatok. Habár a vendégszobát inkább a fiúknak, a barátnőm szobáját pedig a lányoknak ajánlanám. Gyertek megmutatom.

Miával mi valóban egy igazi csajos lakosztályt kaptunk, jobb is, hogy a fiúknak nem itt kell aludnia. A sminkes asztalon lévő tükör tele van ragasztgatva kinyomtatott képekkel, melyeken a lány és Thomas láthatóak közös utazásaik emlékeivel. Mindegyik ugyanolyan, mosoly, pózolás, csókolódzás, mosoly pózolás...Viszont van, egy amit, muszáj közelebbről is megnéznem.

A barátnője egy piros New York feliratú sapkát visel a szőke haja alatt, de nem is ez a lényeg, hanem az Empire Street Building a háta mögött. Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akiknek lehetőségük adódott, hogy megnézzék azt a várost. Soha nem tudtam megmagyarázni senkinek, hogy mi ez az erős vonzalmam New York iránt. Talán rengeteg filmben láttam, és ezért fogott meg annyira, vagy mert szeretem az amerikai hangulatot, New York pedig szín tiszta Amerika.

- Egyszer mi is eljutunk oda - teszi rá a vállamra Mia a kezét, hogy vigasztaljon.

Egy halvány mosolyt erőltetek az arcomra, de nem veszem le a szemem a képről, hogy a barátnőm felé forduljak.

- Igen, talán egyszer - sóhajtok.

- Van amúgy tévénk, azt észrevetted? Netflix-el! Nem is tudom, hogy mikor néztem utoljára filmet. Az éjszaka megnézhetnénk valamit, a fiúk úgyis meccset fognak nézni.

A tengerparton azok hárman másról sem tudtak beszélni, csak a mai mérkőzésről, ami fogalmam sincs milyen okokból ilyen fontos. A foci nem az én területem, az egyetlen „sport", amit nézek, az maximum a póker.

Lehuppanok az ágyra, ami olyan puha, mint egy plüssállat, éppen levéve a bolt polcáról. Jó érzés elterülni rajta, és hagyni, hogy a matrac körül öleljen Miával magam mellett, akivel abban a pillanatban, hogy egymásra nézünk, elfog minket egy indokolatlan nevetés, majd alábbhagy.

- Mikor keveredtünk gazdag társaságba? - kezdek filozofálni. Amikor elkezdtük az utazást, akkor semmilyen ismerkedést nem terveztünk be, vagy kitérőt. Megvoltak a terveink, de azokat nem igazán sikerült betartani, és ez így a legjobb, mert legalább van benne egy kis meglepetés.

- Pedig be sem mentünk abba a kaszinóba - teszi hozzá a fehérre festett plafont nézve, rajta egy - a házhoz képest egyszerű - lámpával. - Emlékszel, amikor még arról álmodoztunk, hogy majd alapítunk egy filmstúdiót, és abból úgy meggazdagszunk, hogy majd egy luxus házban fogunk élni, és menő partikat tartunk majd?