Kpop Band Imagines

⊱💞⊰𝓐𝓼𝓽𝓻𝓸 𝓜𝓸𝓸𝓷𝓑𝓲𝓷⊱💞⊰

Néha úgy érzed nem is vagy ember.
Napról napra gyengébbé váltál, lélegzeted nehézkes, mintha maga a légzés is fájdalommal járna. Ami valóban így is érezted. Ugyan nem voltak egészségügyi problémáid, nem erről volt szó, mégis minden mozzanatod egy örökké valóságosnak tűnő fájdalom hullámmá vált.
A bőröd színe is kissé megváltozott, valamint hideg volt, mintha már betetted volna az egyik lábad a halál ajtaján. A szemed már nem csillogott úgy mint mikor Ő melletted volt, homályossá vált, mintha alig látnál valamit.
A családodnak, barátaidnak fájdalmas volt így látniuk téged. Az egykoron erős, magabiztos nő egy törékeny, elhalványuló alak lett, akit lassan elrángatnak a létezéstől egy rideg valóság, amellyel nem voltak a szeretteid hajlandóak szembenézni. Minél többet láttak szenvedni, annál jobban vágytak arra, hogy visszaforgassák az időt, ezzel visszakapva az életvidám fiatal nőt, aki mindig is voltál az Ő oldalán.
De…
Senki sem tudta mennyire szenvedsz. Senki sem érezte azt az ürességet, amit te, senki sem tudta mennyire vissza akarsz menni az időbe és megmenteni őt, akár az életed árán is, hiszen nélküle semmi sem volt olyan. Minden értelmét vesztette.
Mérhetetlenül hiányzott neked.
Hiányzott, hogy elrángasson szabadidejében egy-egy randevúra, vagy éppen egy fárasztó nap után beüljetek inni valami italt, vagy hogy összebújva nézzetek egy filmet.
Hiányzott, hogy szombatonként áthívta a barátaitokat, vidám hangulatot teremtve, kiszakítva mindenkit a nehéz hétköznapokból.
Hiányzik Ő, aki mindent jelentett nem csak számodra de a szeretteid, barátaid számára is, aki újból összehozta a családod.
Ő megtanította neked mi az empátia, a nyitottság, az őszinteség, megértés, feltétel nélküli szeretet...de ezek Nélküle mind értelmét vesztették.
A nehéz napokon és a hosszabb éjszakákon ezekre pontosan emlékszel, minden együtt töltött idő lejátszódik a szemed előtt akárcsak a mozivásznon. Sokszor magadhoz öleled a kedvenc felsőjét és az emlékekbe menekülsz, beszívva friss illatát, ami még hetet óta is ugyan olyan hatással vannak rád. Elképzeled, ahogy átölel, ahogy óvatosan megcsókolja a nyakad arra késztetve, hogy mesélt el mi bánt.
Nincs értelme, de mégis vársz rá. Minden alkalommal mikor a csengőt hallod, vagy ha valamelyik családtagod, barátod hív, abban reménykedsz, hogy Ő az. Még ha tudod, hogy ez lehetetlen. Talán azért is fáj annyira.
Néha olyan mintha ez nem is a te tested lenne, mintha valaki más esett volna csapdában egy szörnyű valóságtól menekülve.

§§§

– Gyerünk – a szád összeszorul és egy rövid grimaszba rándul legjobb barátnőd lelkesedésére, de szó nélkül leülsz a kanapéra. Egy pillanatra mosolyra húzódik az ajkaid, hiszen ezt még vele együtt választottad ki egy szombati napon. – Nem zárkózhatsz be egész életedben ebbe a lakásba – ül közelebb hozzád barátnőd, mire váll rántva reagálsz rá. – Ő sem akarna ha itt porosodnál meg, és neki sem tesz jót – pillant a már kissé gömbölyödő pocakodra, mire hirtelen oda kapod a kezed. Igaza van, hiszen csak a pocaklakó maradt neked belőle. Vigyáznod kell rá, hiszen benne tovább él majd az apukája.
Végül hosszas perceken át gondolkodva eldöntötted, hogy elmész barátnőddel vásárolgatni, úgysem ártana lassan a kicsinek is beszerezni pár dolgot.
Lehuppansz a padra, míg vársz barátnődre ugyanis bement az egyik üzletben, viszont neked nem volt hozzá kedved, így inkább megvártad őt.
Érzed ahogy a szél a hajadba kap. Friss levegő, talán éppen erre van szükséged.
Lehunyod a szemed és kellemesen hallgatod, ahogyan csiripelnek a madarak. Egy röpke másodperc töredékére úgy érzed, minden aggodalmad eltűnt, de aztán kinyitod a szemed és szertefoszlik minden, a fájdalmas gondolatok ismét ott bujkálnak a fejedben. Az sem segít, hogy egy igazán kedves szerelmes pár áll előtted. A szíved felgyorsul és nyüzsgő fájdalom dobban meg benne, mitöl kénytelen vagy félre nézni mivel nem tudok elviselni őket. Nem tudod miért, hiszen nem is ismered őket, még az arcukat sem láttad rendesen, de mérhetetlen dühöt, csalódottság és fájdalmat éreztél őket látva. Azonban a szemed megakad valakin a sarokban, aki nagyon is hasonlít Ő rá.
Hirtelen úgy érzed oda kell rohannod, a köztetek lévő távolság fizikai fájdalmat okoz, azonban meg sem tudsz mozdulni. Szemei élesen rád villannak, mintha tudta volna, végig ott voltál és őt nézed. Emlékezni kezdesz kezeinek érintésére, a hangjára, szíved fájdalmasan dobban a mellkasodban, ujjaid megrándulnak és lassan elkezdesz közeledni felé.
– Bin – nyöszörgöd nevét, amint elé érsz. A fiatal férfi azonban értetlenül pislog rád. Bár kissé máshogy csillog a szeme, de biztos vagy benne, hogy Ő az, hiszen teljesen úgy nézz ki.
– Igen? – kicsit hátrébb lép mikor észreveszi, hogy arcára szeretnéd tenni a kezed, de mégsem hagy ott.
– Moon Bin – suttogod könnyes szemekkel nevét, hol szemébe, hol ajkaira, hol pedig arca minden szegletére pillantasz. Olyan furcsán viselkedik, mintha menekülne előled, amit nem értesz, hiszen Ő az.
– Ne haragudjon hölgyem, de ismerjük egymást? – vakargatja meg tarkóját kínos mosolyra húzva ajkait, és csak most leszek figyelmes, hogy a hangja más. Nem sokkal különbözik, mint amire emlékszel, de inkább mélyebb.
– Tényleg te vagy az? – suttogod elhalóan. Nem akarsz hinni a szemednek, de minden annyira Ő rá hasonlít. A haja, az arca, a magassága, a jellegzetes mosolya, amit annyira imádsz, a szeme...nem érted mi történik, és hogy ez mit jelent.
– Pontosabban Moon Binyong, de mondja csak..jól érzi magát? – kérdezi mikor látja lefolyni könnyeid az arcodon. – Kérem, jöjjön üljünk le. Kér egy kis vizet vagy hívjak orvos? – szinte nem is hallod amit mond, annyira sípol a füled és ha nem kapaszkodtál volna meg erős karjaiban biztos összeesel.
– Ölelj meg – suttogod szemeibe nézve, mire ugyan vonakodva de teljesíti kívánságod. A zokogás végigjárta a testedet, ahogyan óvatosan átölelte derekad, mire te szorosan belekapaszkodtál, attól tartva, hogy ismét elveszítenéd őt. Még az illatai is az Övé volt.
Fogalmad sincs ez hogyan lehetséges, vagy hogy álom-e de ha nem, akkor biztos voltál benne, hogy  valamilyen formában mégis visszatért hozzád.