Sziasztok! Ismét egy átírt 20 napos kihívás résszel jelentkezem. Még bőven van ezekből hátra, de igyekszem ahogy csak tudok.
Remélem, hogy tetszik és nem okoztam csalódást. 🥰
Sok ember érez félelmet, legyen az egy tanulmányi bizonyítvány esetleg vizsga, szülök, állatok vagy bármi más. Nem volt fényes gyerekkorom, és itt nem arról van szó, hogy a szüleim vertek, még ha akartak volna sem emeltek rám kezet, hiszen a munka fontosabb volt. Mindent megkaptam, ami elhangzott a számból, persze a szereteten kívül. A tanulmányaim is jók voltak, egy jó fizető állást is sikerült találnom, boldog házas életet tudhatok magamnak, immáron két éve. De akkor felmerül a kérdés, miszerint mitől félek. Egy éve csodálatos hírrel leptem meg férjemet, Henderyt, miképp apa lesz. Mondanom sem kell mennyire örült neki, és bár nem volt tervezet baba, felhőtlenül boldogok voltunk. Hendery minden percben azt várta mikor mozdul meg végre a baba, habár csupán pár hetes volt. Leírhatatlan érzés volt, szerelmünk gyümölcsét, a szívem alatt hordani. Legtöbbször akkor történik valami rossz, mikor az ember, a legkevésbé sem számít rá. Sajnos ez történt velünk is. Még csak nem is láthattam gyönyörű arcát, nem foghattam karjaim közt, nem énekelhetem altató dalt, mert elvesztettem a babánkat. Azon a napon nem csak ő, de egy részem is meghalt. Hendery ott segített ahol csak tudott, annak ellenére, hogy mennyire összetört ő is. Ma ismét hányingerrel kezdtem a napot, így a munkaidőm letelte után, vettem egy terhességi tesztet. Bekövetkezett az amitől féltem. Igen, féltem egy újabb terhességtől mert ha csak rá gondoltam, az elvesztett kisbabánk jutott eszembe. Imádtam a babákat, nem arról volt szó, sőt Hendery is oda volt értük, viszont a történtek után nem tudom, hogy képes leszek erre a feladatra. - Haza értem, Jagiya - vegyes érzelmekkel vártam férjem a nappaliban, a kis terhességi tesztel a kezemben, ami egyértelműen mutatja rettegésem okát. - Hendery - remegő hangomra megtorpan. Kellett neki pár perc míg rájött, mi is történik éppen. Határozott léptekkel indul meg felém, egy boldog mosollyal ajkain, egy forró csókban részesítve. Tudom, érzem mennyire örül, hiszen én sem vagyok másképp, azonban félek, hogy esetleg őt is elveszítjük. - Nem lesz semmi baj, kincsem. Semmi baj - ismételi meg magát, szoros ölelésbe vonva.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
