Halihó, egy újabb 20 napos kihívásra készült, átírt reakcióval jelentkezem. Íródik egy Twice reakció is, de mivel nem nagyon ismerem őket, és viszonylag sokan vannak, némi időbe telik, mire publikálásra kerül.🥰
ﾟ+*:ꔫ:*﹤Szemezés, szemkontaktus﹥*:ꔫ:*+ﾟ
Rosszul indult a napod, kezdve azzal, hogy nem keltél fel időben ennek köszönhetően, késtél pár percet a munkahelyedről. Szerencsére jó kedvében volt a főnök, így nem csinált nagy problémát belőle, ellenben egy személlyel. Az egyik munkatársad, az első pillanattól fogva kimutatta utálatát feléd. Ott próbált ártani ahol csak tudod. Eleinte nem figyeltél fel rá, elkönyvelted egy hisztis csajnak, de az idő múlásával mikor is a többi munkatársaid próbálta ellened fordítani, nem hagyhattad szó nélkül. Azóta a nap óta, kerülöd amennyire lehetséges, és a munkán kívül nem beszéltek egymással. Lépteiden gyorsítasz, mivel eleredt az eső. Nem figyelted hova lépsz, csak minél hamarabb haza szerettél volna érni annak érdekében, hogy lecseréld a csurom vizes ruhákat. A következő pillanatban egy mellkasnak csapódtál, minek következtében elvesztetted az egyensúlyt, és ha az illető nem ragadja meg a derekad, mostanra közeli barátságot ápoltál volna a földel. - Jól vagy?- hallod meg csilingelő hangját. Lassan rá emeled tekinteted. A lélegzeted is elállt attól a látványtól, ami fogad. Kissé pufi babaarc, telt dús ajkak, gyönyörű sötét íriszek, amikben az ember rögtön elvesz. Válaszként bólintottál, mivel másra nem lettél volna képes. Perceken át egymást bámultátok, minden egyes részletet alaposan megnézve. Zavarodban oldalra pillantottál, majd mikor újra az idegen férfira emelted a tekinteted, hogy megköszönd a segítségét, észre vetted, az apró mosolyt ajkain. Egyikőtök sem érdekelte a szakadó eső, vagy, hogy holnapra egy szép megfázást tudhatok magatoknak, akkor és abban a pillanatban csak a másik számított, ami a mai napig sem változott.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
