[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Minimális a hang, amire felébredek, de ilyenkor mázli, hogy nem tudok mélyen aludni. Eme tulajdonságom miatt hallok valami ütlegelésszerű hangot, és mikor az órára nézve látom, hogy három óra, egyből felpattanok, és a hang felé veszem az irányt.
A hálószobámban a gyér utcai világítás engedi, hogy lássam azt, ami az ütés hangokért felel. Jocelyn az ágy sarkát üti ököllel, közben egy szót sem ad ki, de a hold fényében néha látom, ahogyan megcsillan a sebek közül kibuggyanó vér a jobb kezén. Nem gondolom át a lehetőségeimet, azt teszem, ami a legcélszerűbbnek tűnik.
– Jocelyn, kelj fel – utasítom, miközben megfogom a vállait, a lány válaszként pedig a mellkasomba mér támadást az ágykeret ellenére. Habár kurvára fáj, hagyom. Inkább engem bántson, minthogy neki bármi baja essen.
– Istenem – motyogja Jocelyn pár ütéssel később, miután már biztos vagyok benne, hogy ennek nyoma fog maradni. Ráemelem a tekintetem, és látom, hogy könnyekben van a szeme, valamint nagyon megtört az egész lénye.
– Későn jöttem – motyogom. Lehet, hogy ha tíz másodperccel hamarabb reagálok, akkor nem lenne ennyire véres a keze. Bassza meg, annyira sajnálom őt. – Sajnálom, kislány.
– A mellkasát ütöttem, igaz? – kérdezi magába zuhantan.
– Előtte a fakeretet – válaszolok a lehető legdiplomatikusabban, ugyanis semmi más sem hiányzik, minthogy azért is büntesse magát, amiről nem tehet. Ezt az orvostudomány passzív haragnak nevezi, ami Jocelyn esetében saját magára vetül ki. Haragszik magára, amiért nem tudott sírni az édesanyja temetésén, haragszik magára, amiért ilyen helyzetbe hozta az apját... Mindenért magát okolja, és habár egy szeleburdi természet mögé rejti a félelmeit, attól függetlenül ezek egyre csak erősödnek. Habár egy tündérmesében úgy járná, hogy most, hogy hozzám került, felhagy minden önbántalmazós módszerrel, ám ennek éppen az ellenkezője történik.
Mit kéne csinálnom vele?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Ezután nehezen alszom vissza, ugyanis teljesen a szemembe égett a látvány, ahogyan Jocelyn magát bántja. A hatalmas ablakokon beszűrődő fény jelzi, hogy lassan fel kell kelnem, közben pedig három óta nem is aludtam, ám minimálisan sem érzem, hogy álmos lennék, szóval megadva magam elhagyom a kanapé területét, és főzök egy kávét.
