[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Furcsa érzésre kelek fel. Az első, ami feltűnik, az az, hogy piszkosul fáj a nyakam, a másik pedig az, hogy valami nyom lent. Mintha egy nehéz párna lenne rajtam, ami mozog, így kinyitom a szemeimet, de továbbra sem térek magamhoz teljesen. Jocelyn fekszik az ölemben?
– Hm? – szedek össze egy kis erőt. – Jó reggelt... Asszem.
– Engem nem, de a fejem felett repedő angyalokat zavarja, hogy éppen fogdos – jegyzi meg Jocelyn, én pedig szinte akaratlanul is belemarkolok a tökéletes testrészébe. A férfiak reggelente nem igazán tudnak kontrolláltak maradni, általában mindent vonzónak találnak felkelés után, nemhogy egy tökéletes nőt.
Miért gondolom azt róla, hogy tökéletes?
Baszki. Ő már nem gondol rám úgy, láthatóan túllendült minden olyan tényezőn és érzelmen, amelyek negatív hatással vannak rá, és az irántam érzett vonzalom nem szabályos.
– Oké, Angyal-lét, második nap. Ma mit csináljak reggelire?
– Attól, hogy maga egészséges életmódba váltott, nekem nem muszáj, ugye? – hunyom be szemeimet kényszeredetten. Nem küldhetem el, de jelenleg nincs arra szükségem, hogy lássam a formás testét, a dögös haját, és a szép arcát...
Pont erről beszélek. Gondolkodnom kell.
Emiatt megfogom a derekánál a lányt, majd egyszerűen odébb helyezem, és kimegyek a teraszra, ahol leülök az ülőgarnitúrára, és szinte egyből a gondolataimba merülök.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Amióta az eszemet tudom, rossz alvó vagyok. Ritka az, mikor végig alszok egy egész éjszakát, az utóbbi hónapokban egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor volt ilyen. Ehhez hozzá kell tennem, hogy habár mostanában a kanapén alszok, az is kényelmes, viszont akármilyen jól is elvagyok a puha matracon, általában mindig felkelek az éjszaka közepén, és alig tudok visszaaludni.
A pszichológus tanácsai csak időnként váltak be, az viszont egyből, hogy Jocelynnel aludtam.
Mondanám véletlennek, hogy pont kifogtuk ezt az egy estét, amikor az elmém nyugton tudott maradni, de ülő pozícióban elaludni egészen véletlenül... Én akármennyit utazok, nem tudok aludni. Viszont Jocelynnel az ölemben egész más a helyzet, ami rendkívül nagy aggodalomra ad okot.
