[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Baszki, hogy én mennyire utálom a továbbképzéseket.
Legszívesebben már szombaton összepakoltam és elindultam volna, de tudtam, hogy kénytelen vagyok egy csapat kukacfejűvel végig ülni a megszakításos tizenkét órás előadást... És mivel nem diák vagyok, nem panaszkodhattam, hogy kibaszott unalmas, és nem akarok itt lenni.
Jocelyn iránt érzett aggodalmam persze egy pillanatra sem múlt el. Belegondoltam, hogy mi lesz, ha nem kel fel arra hogy bántja magát? Ennek köszönhetően annyiszor hívtam, amennyiszer nem szégyelltem, és talán ez tartotta bennem az erőt hétvégén.
Az óra szerint már hétfő van pár perce, mikor visszaérkezek a lakásomba, így igyekszem a lehető leghalkabban beosonni a hajnali órákban. Mondanám, hogy zavar, hogy a saját lakásomban oda kell figyelnem, de az nem lenne az igazság, ugyanis csak most jöttem rá, hogy mennyire üres volt a ház egészen addig, amíg Jocelyn ide nem költözött. Az apjával a konferencia ideje alatt is beszéltem, és azt mondta, kell neki még egy kis idő, míg késznek érzi magát arra, hogy feleljen a lányáért... Szürreálisnak hangzik, mivel nemrég kapta vissza Jocelynt, de tökéletesen egyetértek vele. Ugyanis Sawyer hatalmas áldozatot hoz ezzel, hogy szakembereket és szakkönyveket kutat, ugyanis a legjobb apává akar válni ebben a helyzetben. Ő sem tökéletes, viszont arra törekszik, hogy a lehető legközelebb álljon ehhez az állapothoz, és ezért bármit megtesz.
Mivel már éjfél múlt, és előfordult, hogy Jocelyn ilyentájt álmodott rosszat, ezért nem bírom ki, hogy ne nézzek rá, így miután leteszem a táskám az ideiglenes ágyam mellé (a kanapéra), halkan benézek hozzá.
A lány az ajtó felé van fordulva és nyakig be van takarózva, ami által csak az arcát látom a félhomályban. Olyan gyönyörű smink és minden nélkül, és olyan védtelen, miközben alszik... Nem is én lennék, ha kibírnám, de mivel én vagyok, így leülök az ágy szélére, és óvatosan végig simítok az arcán. Ujjaimat végig húzom a göndör fürtjein is, és hirtelenjében bármit megtennék, csak hogy minden éjjel ilyen nyugodtan tudjon aludni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
