𝐀𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́

17 | jocelyn

[március 23 / jocelyn szemszöge]

A tegnapi terv, miszerint Mr. Wayne ki fog akadni azon, hogy kisajtolom őt a pénzéből, nem jött össze. Pedig úgy gondoltam, hogyha szembesül azzal, hogy egy követelőzős picsa vagyok, akkor legalább fájni fog neki, mint nekem a tegnapelőtti jelenet (igaz, más kontextusban), ám tévedtem. Kiderült, hogy Mr. Wayne nem sajnálja a pénzt, rám pedig pláne, így ki kell találnom valamit, hogy nehogy azt higgye, ezzel a kis afférral minden el van felejtve.

Mikor megláttam nála a nőt, azt hittem, örökké meg fogok rá haragudni. Oké, gondoltam, hogy nem a barátnője, legalábbis a szívem mélyén reménykedtem benne, viszont eléggé szíven ütött, hogy egy nőstény egyednek Mr. Wayne volt az első gondolata, akinél aludhat. Nem a férfi kérte, hogy megjelenjen, és bízom abban, hogy nem szolgált rá arra, hogy ez még egyszer előforduljon. Sosem hagytam, hogy a második választás legyek, és ez ezúttal sem fog változni, ám ahelyett, hogy a sebeimet nyalogatom, el kell érnem, hogy rajtam kívül ne tudjon más nőre gondolni. Ha azt akarom, hogy pótolhatatlannak gondoljon, akkor tennem kell érte, és habár ezt sok csalódás kárán tanultam meg, legalább rájöttem, hogy az emberek azt hisznek rólad, amit elhitetsz velük. Márpedig én nem akarom senki sajnálatát. Leginkább az hozna lázba, ha Mr. Wayne-t kéne sajnálni.

Bosszúálló típus vagyok?

Nem. Szimplán bak a horoszkópom.

A csütörtöki napom az egyetemen a legvészesebb, ugyanis habár tízre kell bemennem, egészen hatig bent dekkolok. Éppen felvenném a ruháim, mikor hívásom érkezik, és mikor meglátom dr. Rome Reed nevét, elfogadom a kezdeményezést.

– Igeeen? – kérdezem, elnyújtva az utolsó szótagot. Igen, tegnap hívott. Viszont nem vettem fel, mivel éppen Mr. Wayne... Khm.

– A pápát könnyebb elérni, mint magát...

– Most egészen hamar felvettem – kérem ki magamnak. – Oké, oké. Sajnálom, hogy nem vettem fel, miközben megbeszéltük, hogy később megtartjuk a rendelést.

– Ha nem lennék lelkiismeretes, viszont sajnos az vagyok, akkor örülnék ennek, mivel az édesapja feleslegesen fizet engem.

– Legutóbb már egész jót csevegtünk – legyintek, majd a fehérneműs testemet kezdem el nézni a tükörben. Egy ideje túl lusta voltam az edzéshez, és bármiféle sporthoz, szóval sikeresen felszedtem pár kilót, de ugyan már. A zsírpárna mindenkinek jól áll.