[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Megcsináltuk! Nem hiszem el.
Ha valaki azt mondta volna nekem hónapokkal ezelőtt, hogy az Impulzus II. kötete lesz az ötödik befejezett könyvem (wattpadon a negyedik), kiröhögtem volna. Ám ma (július tizenkettedikén) itt vagyok, és ezeket a sorokat írom.
Hihetetlen, hogy lezárult Jocelyn Flores és Isaac Wayne története, ráadásul így... Habár az első kötet végén csúnyán elbántam velük, de mikor elkezdtem az Addikciót, tudtam, hogy ez lesz a vége, és az utolsó mondatban is biztos voltam. Már csak a kivitelezés volt kérdéses.
Valami különlegeset akartam, ami túlmutat azon, hogy egy diák és egy tanár egymásba szeret... Nem. Olyat én nem olvasnék. Épp ezért igyekeztem ebbe a regénybe belerakni egy kis pluszt, amitől mindenki azt gondolja, hogy ezt megérte olvasni. Remélem, sikerült.
Én szörnyen büszke vagyok erre a könyvre – szívem, lelkem beleadtam. Rengeteg ötletet, érzelmet vittem bele, amitől néha rettentően fáradt voltam agyilag, ugyanis már az elejétől tudnom kellett a végső szálat, hogy minden logikus legyen. Így jár az, aki egy komplikált könyvet akar írni.
Minden nehézség ellenére körülbelül négy hónap alatt készült el az Addikció, a dokumentum adata szerint pedig összesen 26 953 percet töltöttem az gépelésével, ami összesen 449 óra. Sokszor annyira belemerültem, hogy észre sem vettem, hogy véget ér egy fejezet, viszont olyan is akadt, hogy fél hónapig bele sem néztem, mert nem jöttek a szavak.
De végül itt vagyunk. Több, mint 85 000 szóval elkészült az ötödik regényem.
Köszönöm nektek, hogy több, mint harminchat heten át (azaz több, mint fél éven át) velem tartottatok, és nyomon követtétek az életüket (írói megjegyzés július 12-én: csak remélni tudom, hogy van, aki nyomon követte)! Remélem, hogy tudtatok egy kis erőt meríteni nálam, és kibúvót a mindennapi hétköznapok alól.
Köszönöm hogy vagytok, köszönöm hogy olvastok, és köszönöm, hogy végig követitek, ahogyan az álmomat élem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
