[március 21 / jocelyn szemszöge]
Mikor kinyitom a szemeimet, először semmit sem látok.
Miután kissé hátrább helyezem a fejem, akkor realizálom, hogy Mr. Wayne ölében aludtam el, aki... Akinek a keze éppen a fenekemen van, miközben ő is alszik. Ó, baszki. Letaperált, miközben mindketten aludtunk.
Hogyan tudnék így jó lenni, miközben ő ilyen?
Mozgolódni kezdek attól hátha felkel, közben pedig igyekszem feleleveníteni a tegnap estét magamban. Addig megvan, hogy sírva estem be az ajtón, miután az agykurkásznál megtörtem, és vallottam az érzelmeimről. Ezután egyből Mr. Wayne karjai közé estem, és azt hiszem, álomba sírhattam magam, mivel ennyi minden, ami rémlik.
– Hm? – nyögi Mr. Wayne. – Jó reggelt... Asszem.
– Engem nem, de a fejem felett repedő angyalokat zavarja, hogy éppen fogdos – jegyzem meg, mire Mr. Wayne elgondolkodik, és miután leesik neki a szitu, kissé rámarkol (!), majd elveszi a kezét. – Na, így legyen jó az ember...
– Tudja, hogy mennyire fel vannak izgulva a férfiak felkelés után?
– Éppen a bizonyítékon fekszek – adom tudtára a keménységére utalva, mire Mr. Wayne jobb ötlet híján megdörzsöli az arcát, attól hátha orvosolni tudja a helyzetet, vagy legalább rájön, hogyan kéne.
– Na jó, szálljon le rólam – utasít, én pedig ahelyett, hogy szót fogadnék, a hátamra fordulok.
– Olyan kemény, hogy pár perc után elferdülne a csontom– töprengek, mire a férfi elneveti magát, majd az egyik karját a nyakamhoz, a másikat pedig a térdhajlatomhoz teszi, és egyszerűen feláll velem együtt, majd letesz a másik fekvőhelyre.
– Hogy van reggelente ilyen jó kondiban? – adok hangot gondolataimnak.
– Nem hinném, hogy ez jó kondinak számít...
– Felemelt hatvan kilót felkelés után két perccel, amikor még az izmai is alszanak, szóval szerintem ne panaszkodjon – döntöm oldalra a fejem. – Oké. Angyal-lét, második nap. Ma mit csináljak reggelire?
– Attól, hogy maga egészséges életmódba váltott, nekem muszáj? – áll fel a férfi, majd elindul a terasz felé, én viszont az útját állom.
– Előbb reggelizik, utána cigizik – rivallok rá, mire Mr. Wayne egyszerűen lehajol, majd a derekamnál tartva odébb tesz. – Hé!
– Bocs, kislány, de már rég nem gyújtottam rá – szól vissza, mire rápirítanék újra, ám megakadok a megszólításon. Istenem, de hiányzott!
YOU ARE READING
𝐀𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́
Romance[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭] 𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés 𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́, de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...