𝐀𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́

24 | mr. wayne

[április 29 / mr. wayne szemszöge]

Az első utam természetesen a dékánhoz vezet, akinél hamar vesztek, miután elém tárja a szerződés azon feltételét, miszerint ha a tanuló nem jelenik meg a gyakorlat helyszínén, esetleg visszadobja a szerződést, azzal automatikusan azt éri el, hogy az egyetem nem fog válogatni, simán beírják a rendszerbe, hogy a diplomához szükséges feladatát nem teljesítette, ami megvonással jár – tehát nincs diploma. Mivel a szerződéssel nem tudok mit csinálni, ugyanis Jocelyn aláírása rajta szerepel, nem erősködök, viszont egy ponton megakad a szemem.

Ha a munkáltató cég szegi meg a szerződést idő előtt, akkor a hallgatónak automatikusan sikeressé válik a gyakorlati feladata.

Ezen a ponton alaposabban megnézem az előttem lévő papírokat, és a munkáltató cég adatait kezdem vizsgálni, ahol sikeresen meglátom annak a patkánynak a címét.

– Ennyi – állok fel. – Köszönöm.

– Talán valami gond van?

– Ha van, semmissé lehet tenni a szerződést?

– A kedves Miss Flores kisasszonynak elmagyaráztam – dől előre a székében. – A tavalyi Carmen Stone ügy után nincs olyan hely ezen kívül, ami fogadja őt. Ráadásul Rome régi barátom...

– Akkor nincs több kérdésem – biccentek, majd magára hagyom a dékánt, mielőtt véletlenül eltörném az orrát. Ha ismerőse, semmi kérdésem. Bizonyíték nincs a kezemben, egy ilyen idióta mesét pedig a világért sem hinne el nekem, amit Morana a tudtomra adott még a továbbképzésen.

Beütöm a címet a GPS-be, és félőrült módjára vezetni kezdek. Miközben áthajtok a piroson, azon gondolkodom, hogy vajon meglesz-e még a jogosítványom addigra, míg véget nem érnek a zűrök Jocelyn körül... Hát, ha így haladok, kétlem.

Mikor a címhez érek, rájövök, hogy én itt már voltam – hát persze, hiszen Morana is itt lakik.

Eszement módon állok meg az ajtó előtt, és rátenyerelek a csengőre. Nem érdekel, ha van náluk valaki, képes lennék megölni ezt a fazont, de azzal sajnos csak rontanék a helyzeten.