[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Valamiben nagyon mesterkedik.
Jocelyn egész este gyanúsan viselkedik onnantól kezdve, hogy bevonult a fürdőszobába, egészen idáig, hogy a táncparkett felé vonszol.
Én pedig megfogadtam magamban egy istenverte szabályt, hogy addig nem megyünk bele semmibe, amíg kézbe nem kapja a diplomáját. És ő ezt nagyon jól tudja. Rendben, én kevésbé tudok magamon uralkodni mint ő, a kocsiban például mikor megláttam az izgatottságtól csillogó tekintetét, egy pillanat alatt elborult az agyam és elkezdtem egy csúnya kis játékot, de hetek óta nagyon jól tartom magam. Ennyi nekem is járt. A gyakorlatának pár nap múlva vége, addig már borzolhatjuk a kedélyeket.
Jocelyn mosollyal az arcán azon van, hogy a lehető legnehezebb legyen a helyzetünk. Kezdve ott, hogy egy apró ruhát vett fel, amiről tudja, hogy milyen jól áll neki, az erősködésről pedig nem is beszélve.
A legszívesebben a falhoz tolnám és addig dolgoznék rajta, amíg ki nem megy belőle az összes erő az ilyen tervekhez, de nem tehetem – így is komplikált a helyzetünk, ha pedig ettől is többet engednénk meg magunknak, az lehet, hogy teljesen elvenné az eszünket. Pedig már nem sok hiányzik neki az álmai eléréséhez, és addig csak arra szabad koncentrálnia.
Jelenleg mégis hátat fordít nekem, és a zene ütemére lassan leguggol előttem, és végig húzza a testét az egyre keményebb merevedésemen, miközben Crystal Castles Vanished című dala csendül fel.
Így hogyan legyen észnél az ember?
– Jocelyn – harapom be ajkaimat, a lány viszont mintha nem hallaná meg a nevét, az előttünk lévő csocsóasztalnál található fiatal lányokhoz megy, beszél velük pár szót, majd felnevet velük együtt. Felvonom a szemöldököm, leülök a mögöttem lévő székre, és mikor meglátom, hogy Jocelyn enyhén bedől miközben fordít a bábukon, a mellettem elhaladó pincértől kérek egy erős italt. Majd még egyet.
Azt hiszem, eddig bírtam épp ésszel.
A nagy alkoholtartalmú whiskytől kissé elhúzom a szám, mivel nem vagyok hozzászokva, viszont mikor meglátom, hogy Jocelynt megkörnyékezi egy fiú, lehörpintem a pohár tartalmát, és újért intek.
A srác tőlem alacsonyabb és fiatalabbnak is néz ki, a mozgása és a mutogatása alapján pedig nagyképű. Egészen odáig nem zavar túlságosan a jelenléte, amíg nem ér hozzá ahhoz ami az enyém, viszont miután a keze Jocelyn derekáért nyúl, lehúzom az újabb alkoholadagot is, a pincér kezébe nyomok némi pénzt jó sok borravalóval, majd elindulok az egyre rámenősebb idiótához.
Mikor közelebb érek, látom, hogy Jocelyn elhúzza a fejét a komfortzónáját megsértő embertől, nekem pedig a lehető legnagyobb önuralomra van szükségem ahhoz, hogy ne verjem az alkoholtól bűzlő srác képét a padlóba.
