[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Feldagadt szemekkel kelek fel, és először nem vágom hogy mi van, majd a sajgó kezem alapján tudok asszociálni arra, hogy valami történhetett tegnap, mert gyakran akkor ütök annyira mindent magam körül álmomban, ha valami rossz hatással volt rám a nap folyamán. Mikor felfedezem, hogy a saját szobáim falai közt vagyok, hamar leesik, hogy miért is kötöttem ki itt.
Mr. Wayne-hez becsengetett egy nő a nap végén, miközben reggel még azt mondta, hogy nincs senkije. Nőként nem csengetek be random férfi ismerőseimhez, hogy fogadjanak örökbe... Ilyet azt hiszem a Ha igaz volna filmben láttam, és ott a nő szándékosan csukta ki magát. De vajon ez lenne a helyzet itt is? Elég Mr. Wayne tekintetére gondolnom, és meggyőződöm arról, hogy nem. Ez nem lehet igaz. Ismerem már hónapok óta, és eddig semmivel sem szolgált rá arra, hogy egy kétszínű, komolytalan embernek higgyem, aki szórakozik a nőkkel.
Nem. Mr. Wayne nem szórakozik, ő mindent okkal csinál.
– Fent vagy, Csillag? – néz be apa a szobámba, majd mikor meglátja, hogy nyakig betakarózva emelem rá a tekintetem, szomorkásan bejön. – Felhívtam a dékánt, hogy ma nem mész be az egyetemre, mert gyengélkedsz.
– Gimiben szokás telefonálgatni a szülőnek, nem? – fintorgok.
– Eléggé a begyében vagy a dékánnak, szóval kénytelen voltam bebiztosítani, hogy nehogy lógáson kapjon – mosolyodik el halványan, majd leül az ágyam szélére. – Szeretnél róla beszélni?
– Beszélhetek csúnyán?
– Nem.
– Akkor inkább nem – ülök fel az ágyon. – Szar az egész.
– Neked aztán parancsolhat az ember – sóhajt. – Min kaptatok össze?
– Ez a kérdés azt jelenti, hogy fogalmad sincs semmiről, vagy azt, hogy vele már beszéltél, és érdekel, hogy én hogyan éltem meg? – nézek szülőmre hunyorítva, mire apa behúzza a nyakát. – Gondoltam. Annyi az egész, hogy reggel azt mondta, nincs senkije, este mégis becsengetett hozzá egy nő, hogy nála akar aludni.
– Tényleg nincs senkije – szólal meg apa hallgatagon.
– Gondoltam – biccentek. – Már csak abból is, hogy Mr. Wayne nem a megcsalós fajta.
– Miért, történt közöttetek valami? – fordítja el a fejét a férfi, ezúttal pedig én lapítok. – Jaj, lányom. Tudtam volna, dupla adag aszpirint iratok fel magamnak...
– Semmi extra – mentem a helyzetet. – Annyi a lényeg, hogy tudom, hogy nem egy szívszorító mesében vagyunk, és nem fogom játszani örökké a megsértett hercegnőt. Már azon gondolkodom, hogyan vágjak vissza neki.
– Na. Ez az én lányom – biccent apa.
– A haverodról beszélek, ugye rémlik?
– A haveromról beszélsz, aki miatt tegnap sírva estél haza, ugye rémlik? Akár jogosan akadtál ki, akár nem, minden apa képes lenne kinyírni azt a pasit, aki miatt a lánya akár egy könnycseppet is ejt.
