𝐀𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́

10 | mr. wayne

[március 17 / mr. wayne szemszöge]

Jocelyn minden egyes éjjel bántja magát öntudatlanul, és kezdem azt hinni, hogy rossz hatással vagyok rá.

Sawyer állítása szerint (akivel a héten rengeteget beszéltem) eddig nem minden hajnalban fordult elő, hogy Jocelyn pusztítja maga körül a dolgokat, ezzel együtt pedig saját magát is, ám amióta hozzám költözött, nem fordult elő olyan, hogy békésen átaludta volna az estét. Rengeteg tanulmányt olvastam, ám egyik sem adott magyarázatot arra, hogy ennek mi lehet az oka, így arra jutottam, hogy én vagyok rossz hatással a lányra, ezért minden erőmmel próbálom őt kerülni.

Kedd este rengeteg gondolkodás után arra jutottam, hogy ha az nem segített, hogy szabad teret hagyok neki és közel engedem magamhoz, akkor megnézem a másik végletet.

Szerdán már alig szóltam hozzá, amitől én szenvedtem, ő pedig nem értette, hogy mi ez a hirtelen váltás.

Csütörtökön már Jocelyn sem igazán kereste a társaságom, felhagyott a poénokkal, a kötekedéssel, és azt hiszem, tovább kereste az okot, hogy miért lettem hirtelen távolságtartó.

Ma úgy kelek fel, hogy tudom, tovább kell folytatnom. Vártam a kedves módszerrel, miszerint hagyok neki teret, nem korlátozom, és bíztam abban, hogy javuló tendenciát mutat az egyetemen, az álombeli bántással, ám ettől csak rosszabb lett a helyzet, így csak bízni tudok abban, hogy ez a módszer beválik. Kell hozzá még pár nap, míg mind a ketten megszokjuk a helyzetet, Jocelyn talán nem fogja megérteni, hogy miért jutottam el arra a szintre, hogy szinte már hozzá sem szólok, de a lényeg, hogy én tudom. Csak abban tudok bízni, hogy ha a háttérben segítek neki és fegyelmezem, akkor jobb ötlet híján észhez tér, máskülönben ki kell találnom valamit, amivel vissza tudnám őt rántani a való életbe. Sawyer állítása szerint a pszichológusa mindennap keresi a lányát, ám ő figyelmen kívül hagyja, úgy tesz, mintha nem lenne kötelessége elmenni - erről más körülmények közt elbeszélgetnék vele, de tudom, hogy nincs értelme. Ha nekem nem hajlandó Jocelyn megnyílni, akkor másnak sem, és talán többet rontana a helyzeten, mint használna.

Én vele ellentétben mindennap látogatást teszek Morana rendelőjében, viszont tőle is eltávolodtam. Minden egyes rendelés végén felinvitál a lakásába, amit én sorra utasítok el, ugyanis semmi kedvem hozzá. Jocelyn állapota rányomja a bélyegét az én életemre is, viszont ha ezzel egy kicsit is tudok neki segíteni... Akkor nem bánom.

Ugyanis én akkor leszek teljes, ha őt végre boldognak látom.