[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egész kibaszott este nem sikerül aludnom.
Egyszer elszenderültem, viszont felkeltem, az első utam pedig szokásosan a hálószoba felé vezetett, ahol mindig ellenőrzöm, hogy Jocelyn rendben van-e. Ezúttal viszont az ágy bevetetten áll, Jocelyn nélkül, én pedig csalódottan ülök le a matracra.
Fogalmam sincs, hogy miért nem alszok a hálószobában, elvégre biztos vagyok abban, hogy Jocelyn nem fog visszajönni. Mégis... Valahogy úgy alakult, hogy úgy érzem, ez már az ő ágya, és nélküle nem aludhatok benne. Ő egy olyan nő, akit ha palira veszel, elfelejthetsz, márpedig ő jelenleg azt érzi, és talán jobb is, ha nem tudom, mi járhat a fejében. Tény, hogy lefeküdtem már Moranával, viszont az összeset megbántam, és az utolsó alkalom akkor volt, amikor nagyon tartózkodtam Jocelyntől, esetleg ő képben sem volt. Ezt nem tudnám elmagyarázni úgy, hogy ne én jöjjek ki szarul az egészből, végtére is nagyon elcsesztem mindent, amit lehetett, ezen pedig nem segít az, hogy már semmi közöm Moranához. Amint lehet, pszichológust váltok, ám ezzel nem oldom meg a helyzetet, miszerint Jocelyn többet képzelhet a dologba, mint ami.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már világosodik, és tippem sincs, hogy mit kezdjek magammal. Végül nem kell sokat gondolkodnom ezen, mivel csengetnek, én pedig csak reménykedni tudok, hogy ne nőnemű legyen, mert akkor nekem kaszáltak.
– Elmondanád, hogy mit csináltál a lányommal? – kérdezi Sawyer lazán, amint kinyitom az ajtót.
– Hallod, sosem örültem még annyira annak, hogy nem vagy nő – fújom ki megkönnyebbülten a levegőt.
– Ha elmondod, ami történt, érteni fogom?
– Asszem – biccentek, majd beengedem.
Szerencse, hogy Sawyer koránkelő típus, és még a hajnali órákban meg tudunk beszélni mindent. Elfogadja a kávét, majd miután kiülünk a teraszra, mindent lemondok neki töviről-hegyire, ő pedig türelmesen hallgat.
– Szóval – szólal meg a monológom végén – összegezzük. Ez a nő, Morana, a pszichológusod, és már lefeküdtetek, viszont amióta a lányommal elmélyült a kapcsolatod, amiért megtudnálak titeket fojtani, hozzá sem értél ahhoz a kígyó nevű nőhöz.
