[𝐢𝐦𝐩𝐮𝐥𝐳𝐮𝐬-𝐝𝐮𝐨𝐥𝐨́𝐠𝐢𝐚 𝐈𝐈. 𝐤𝐨̈𝐭𝐞𝐭]
𝐣𝐨𝐜𝐞𝐥𝐲𝐧 𝐟𝐥𝐨𝐫𝐞𝐬 - akinek függősége a védekezés
𝐢𝐬𝐚𝐚𝐜 𝐰𝐚𝐲𝐧𝐞 - akinek függősége a megvédés
így köti össze őket az 𝐚𝐝𝐝𝐢𝐤𝐜𝐢𝐨́,
de ők mindent megtesznek, hogy ne tudják...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem elég a mai nap folyamán a dolgozatlopás, amiért még börtönbe is zárhatnának legvégső esetben, de a dékán hét órakor, miután letudom az utolsó csoportomat is, vígan közli velem, hogy pénteken elmaradnak az előadásaim, és továbbképzésre fogok menni, amire az egész pénteki és szombati napom rá fog menni. Ha kést szorítanának a fejéhez akkor sem szólt volna hamarabb – na nem mintha elhalaszthatatlan programjaim lettek volna a hétvégére, de azért mégis. Jocelynt nem szeretném magára hagyni egy estére sem.
Valahogyan mindig akkor kell távoznom Jocelyntől, amikor éppen rendeződne a kapcsolatunk. Bezzeg ha éppen minden pillanatban meg akar ölni a tekintetével, az elől senki sem ment meg...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Éppen azon gondolkodom, hogy mi a fenének lettem oktató egyáltalán, miközben kiszállok a kocsiból. A csütörtök a legvészesebb napom az egyetemen, és mióta keveset alszom, még jobban megvisel az, hogy négy előadást kell megtartanom, plusz egy előkészítő foglalkozást. Ennek köszönhetően kellően agyhalottan lépek be az otthonomba, ahol egyből Jocelyn kerül a szemem elé, ahogyan révetegen a kanapén ül, és éppen le van fagyva.
Nem tudom hová tenni a helyzetet, ugyanis az ember nem képes lefagyasztani magát, szóval elsőre megijedek. Bakker, mi történt?
– Akarom tudni, mi történt? – kérdezem óvatosan, miközben dögfáradtan ledobom a táskám a földre.
– Asszem... – megmozdul, hála az égnek. – Asszem kidobott a pszichológusom. Ilyen egyáltalán lehetséges?
– Mi? – kérdezem teljesen idiótán. – Mi az, hogy... Kidobott?
– Ki akartalak akasztani, ezért itt tartottuk meg a rendelést, szóba kerültél te és lerázott, mivel te vagy a gyógyszerem szóval az ő jelenléte felesleges a továbbiakban – foglalja össze Jocelyn, én pedig minden egyes szaván megakadok. Ki akart akasztani? Itt tartották meg a rendelést? Szóba kerültem? Lerázta? Én vagyok a gyógyszere? A pszichológus jelenléte felesleges a továbbiakban?
– Előbb iszok egy kávét – tudom le a dolgokat egyelőre ennyivel, mivel nem igazán tudok koncentrálni. Gondolkodás nélkül a kávégéphez megyek, ahol lefőzök kettő koffeint feketén, majd az egyiket Jocelyn kezébe adom, és a terasz felé vesszük az irányt.
