Half A Heart

3. fejezet

Már három nap telt el az évnyitó óta. Matt és Dylan külső szemmel ugyanannak a két jó barátnak tűntek, mint eddig, de ők ketten pontosan tudták, hogy a köztük lévő szakadék még mindig széles és mély. Ahogy azt is tudták, hogy ez az egész színjáték; színjáték a többieknek, színjáték egymásnak, színjáték saját maguknak.

Dylan letette táskáját a pad mellé, majd hátrament a barátaihoz. Cameron és Tristan éppen telefonoztak; valami új játékot próbálgattak. Dylan kezet fogott velük, és leült a padjukra.

- Hétvégén bebaszunk - mondta Cameron, és felnézett a készülékből. - Chris már megvette a piát. Azt mondta, nagy bulit akar.

Christopher Windson abban az utcában lakott, amelyikben Matt és Dylan is. Még kisebb korukban ismerkedtek meg a már akkor sem épp a legártatlanabb életet élő Chrisszel. A szőke fiú már 9 évesen cigizett, 13 évesen pedig állandó vendég volt a nála 4-5 évvel idősebb haverjainál, akiket a bátyjának köszönhetően ismert meg. 

- Lucas azt mondta, hogy nem biztos, hogy jön - mondta Cameron.

- Biztos nem engedi el az anyja. - Tristan letette a telefont az asztalra.

- Te a csajoddal jössz, mi? - kérdezte Cameron Dylant, némi éllel a hangjában. Köztudott volt, hogy a fiú nem igazán rajongott Nicole-ért. Bosszantotta, hogy egyfolytában csak Dylan-en lóg, Dylan pedig emiatt elkezdte hanyagolni őket.

- Igen - bólintott Dylan.

- Még nem akarsz szakítani vele? - Cameron kérdőn felvonta szemöldökét.

- Mégis miért szakítanék vele, ha szeretem?

Az egyre feszültebbé váló hangulatot a terembe lépő Matt oldotta fel. Először letette táskáját a helyére, majd a barátaihoz sietett. Vigyorogva kezet fogott velük, és arrébb tolva Dylant, leült mellé a padra.

- Azt hittem, elkések - mondta Matt, majd csapódott az ajtó és James meg Lucas lépett be rajta. - De látom, még időben érkeztem.

Abban a pillanatban megszólalt a csengő. Matt és Dylan leszálltak az asztalról, és előreballagtak a helyükre. Dylan kifejezetten utálta ezt a helyet, mert olyan elől volt, de azt mondogatta magának, hogy még mindig jobb, mint közvetlenül a tanári asztal előtt ülni. Visszalesett régi helyére. Tavaly még a középső oszlop utolsó előtti padjában ült, ahova osztályfőnöke miatt kényszerült, de szerette azt a helyet. Audrey és Lara - akárcsak az előző tanévben - most is az utolsó padban ültek, azonban előttük már nem ő, hanem jó barátnőjük, Naomi foglalt helyet.

- Mit nézel annyira? - Matt is abba az irányba nézett, ahova barátja.

Hirtelen Audrey tekintetével találta szemben magát, miközben Naomi hátrafordulva magyarázott valamit Laranak. Audrey arcán mosoly jelent meg, majd a hevesen mutogató Naomira nézett. 

Az irodalom tanár kissé  késve érkezett meg. Lisbeth Summerstoone fiatal nő volt még, alig múlt 28. Vállig érő barna haját copfba fogta. Egy apró virágokkal teli felsőt viselt egy egyszerű farmerrel és magas sarkúval. Megállt az asztal mögött, majd egy gyors névsorellenőrzés után belekezdett a tanmenet ismertetésébe. Dylan és Matt csendben hallgatták, de mikor a nyárra feladott kötelezők kerültek szóba, rémülten összenéztek.

- Volt kötelező? - kérdezte meglepetten Dylan, mire Matt nevetve válaszolt.

- Hát persze, hogy volt! És te nem olvastad el?! - méltatlankodott. 

- Miért, te elolvastad?

- Nem - vágta rá Matt, erre mindketten felnevettek.

- Mondja tanárnő, mégis minek kellett annyi kötelezőt feladni? - nyavalygott Aaron, aki két paddal mögöttük ült. - Maga is tudja, hogy senki sem olvassa el.