Half A Heart

8. fejezet

Lassan három hét telt el így, és úgy tűnt, Matt és Dylan kapcsolata újra a régi. Már ők is annak érezték. Olyannyira, hogy Dylan már Matt-tel járt ajándékot venni Nicole-nak, és nyugodtan kikérhette véleményét a barátnőjével kapcsolatban. A fiú úgy gondolta, Matt mégiscsak ki tud szeretni belőle. 

Igazából ez egyáltalán nem így volt. Titokban ugyanis James-szel egy tökéletes terven dolgoztak. Bár eddig semmire se jutottak.

Ezalatt a rövid idő alatt azonban egy nagy változás is történt. Egy elátkozott mondat hangzott el egyik reggel az osztályfőnök szájából: Ültetés lesz. Ha az osztály egészét tekintjük, különösebb változás nem történt. Néhány lány hátrébb került, illetve Aaront elültették Jacob mellől. Mindez elhanyagolható lett volna. Ha viszont Dylant és Matt-et nézzük, ez egy igen jelentőségteljes változásnak mondható. 

Dylan a középső padsor első padjába került. Oda, ahova semmi pénzért se ült volna. Matt helyzete szerencsésebb volt. Ő a szélső padsorba került Cameron és Tristan mögé, James és Lucas korábbi helyére. Így a másik két fiú is elköltözött: Lucas Naomi mellé a középső padsor utolsó előtti padjába, James pedig a leghátsó padból a legelsőbe került, Logan mellé. Ők jártak talán a legszerencsésebben, mivel mindketten jó tanulók mellé ültek.

Matt-et két dolog nagyon zavarta ebben az ülésrendben. Egyrészt az, hogy elültették Dylan mellől. Másrészt, hogy Audrey és Lara a mellette lévő padban ült. Amúgy különösebb baja nem volt a lányokkal, hiszen sose ártottak neki. Sőt, sok esetben a segítségére voltak. Csak az zavarta, hogy olyat tudnak, amit mások nem. Amit még Dylan sem vett észre.

- Matt, hátraülök hozzád! - jelentette be James, kezében a füzeteivel. Mióta így változott az ülésrend, James többször is odaült Matt mellé. Persze csak akkor, ha nem az osztályfőnökkel volt órájuk.

- Gyere, Jamie! - mondta Matt, és helyet csinált a másik fiúnak.

Dylan nem érzett semmiféle késztetést, hogy ő is Matt mellé üljön. Más termekben többnyire mellette ült, de valami láthatatlan erő visszatartotta. Az érzései még mindig zavarosak voltak. Ez lehetett az oka ennek az alig észrevehető, de mégis létező távolságtartásnak. A szüneteket meg úgyis a barátnőjével töltötte, úgyhogy nem igazán foglalkoztatta, mi történik odafent.

- Hogy haladsz? - kérdezte Matt James-től.

- Egész jól! - vágta rá habozás nélkül.

- Semmire se jutottál - nyugtázta Matt.

- Valamit kitalálok! - James Audrey-ra lesett. A lány nevetgélve beszélgetett Laraval és Naomival. Ahogy jobban belegondolt, szinte mindig csak így látta. Hiába voltak osztálytársak már egy ideje, sose nyílt alkalmuk arra, hogy jobban megismerjék egymást. - Tényleg úgy gondolod, hogy szerelmes Dylan-be? Mert nekem nem ez jön le, mikor ránéz. Kedves meg minden, de mindenkivel kedves és mindenkinek segít, ha tud. 

- Akkor mondd meg, mégis miért bámulta annyira Dylant? - súgta Matt, nehogy a lány valamit is meghalljon a beszélgetésből.

- Talán mert feltűnt neki, hogy te is nézed, és arra akart rájönni, hogy vajon miért nézed. 

- Szerintem tetszik neki - makacskodott Matt.

- Hát nem tudom. 

Dylan sietve lépett be a terembe. Hátra se nézve legjobb barátjára, leült a helyére és a mögötte ülő Brandonnal és Jason-nel kezdett beszélgetni.

- Nincs rá jó hatással Nicole - mondta egy fintor kíséretében James. 

- Mióta együtt vannak, megkomolyodott - mondta egyetértően Cameron, aki az imént hagyott abba egy bosszantónak elkönyvelt játékot.