Half A Heart

25. fejezet

A bolt, ahova Audrey és Dylan bement, negyed órára volt az iskolától. Útközben az aznapi jegyzeteiket egyeztették össze. A lejegyzett anyagok között a különbség kisebb volt, mint gondolták. Csupán 27 oldal, mindent egybevetve. Az utolsó órájuk jegyzeteit külön hasonlították össze. Az eredmény nevetésre késztette őket. A három tankönyvben megoldott feladaton és a füzetbe leírt egy mondaton (Audrey az egész mondatot leírta, Dylan az első két szót, valamint az utolsót félig) kívül mást nem találtak. Pedig biztosak voltak benne, hogy más feladatokat is meg kellett volna oldaniuk. 

- Megbukunk - mondta nevetve Dylan, és beengedte maga előtt Audrey-t a boltba. 

- Ha mindketten megbukunk, akkor nincs gond. - Audrey a kezébe vett egy kosarat. 

- A következő tanéveket egymás mellett töltenénk?

- Még szép - bólintott Audrey, és megindult előre.

-  Nem félsz attól, hogy megtudom, hol laksz? Talán leskelődni fogok ezentúl.

- Oké. Viszont csak ritkán találsz otthon. - Mindketten megálltak a samponok előtt. - Általában az ablakodnál leskelődök. 

- Hogy mi? - Dylan maga elé kapta kezeit, mintha el akarná takarni a felsőtestét. - Akkor te zörögsz minden éjjel? Tudod, hogy megijesztettél legutóbb is?

- Bocs, de a megszállottad vagyok, és szeretlek nézni téged. Otthon is van egy titkos szobám - leemelt egy sampont a polcról, és megszagolta -, ami tele van a titokban rólad készített képeimmel. Te, amint eszel. Te, amint alszol. Te, amint kijössz a fürdőből egy törölközőben. Te, amint öltözöl. Amint...

- A többit inkább ne! - tette a mutatóujját Audrey szájára. - Valami azt súgja, hogy a következőkhöz a hetvenes karika sem lenne elég, nemhogy a tizennyolcas. 

- Ekkora perverznek nézel? - nevetett fel Audrey.

- A tekinteted alapján ítéltem meg. Valamint néha hallom, mikor megyek hátra Matt-ékhez, hogy mikről beszélgetsz Larával.

- Tudod, nagy álmom, hogy felnőttfilmeket rendezzek. - Meglegyintette a haját, és a samponnal a fiúra mutatott. - És szeretném, ha te lennél a főszereplő. 

Dylan elvette a sampont, és az orrához tartotta, hogy ő is megszagolja. - Arról ne is álmodj!

Audrey elvett egy másikat a polcról, majd óvatosan megnyomkodva a samponos dobozt, megszagolta. - Ennek nagyon jó illata van! - Odatartotta Dylan orrához, majd megnyomta, hogy jobban lehessen érezni az illatát. Csakhogy túl erősen nyomta.

- Audrey! - kiáltott Dylan, és törölgetni kezdte az orrát.

Audrey hangos nevetésben tört ki. - Több sampont nyomtam az orrodra, mint amennyit egy hajmosásnál használok. 

Dylan szemei szikrákat szórtak, de nem volt dühös. Audrey a fiú tekintetét látva úgy vélte, jobb, ha hátrál, és inkább elmenekül a tett helyszínéről. Lábával löködve maga mögött a kosarat, hátrálni kezdett. Dylan még mindig azzal volt elfoglalva, hogy letörölje a sampont. Az egész arca ragadt már tőle, és szinte megszédítette a gyümölcsös illat. 

Mikor Audrey elérte a sor végét, kezébe vette a kosarat, majd beledobva a sampont, a pénztárhoz igyekezett. Időközönként hátralesett, hogy megbizonyosodjon róla, Dylan nem követi. Alig három méterre járt már csak a pénztártól, mikor Dylan a sorok közül hirtelen elé ugrott. Audrey hangosan sikított egyet, mire több kíváncsi szempár is rájuk szegeződött. A lány a szívére kapta a kezét, mely őrült módjára zakatolt mellkasában.