Half A Heart

24. fejezet

Dylan utolsó órára teljesen magába fordult. Elképzelése sem volt, mi rosszat tehetett. Ráadásul pont most lett ilyen Matt. Most, mikor végre lezárhatták volna a dolgokat.

- Ma egy kis meglepetéssel készültem – mondta mosolyogva Mrs. Pannock, és elővett néhány lapot sötétkék mappájából. – Dolgozat!

Hangos morgás futott végig a termen. Mrs. Pannock-nak szokása volt a meglepetésdolgozat, úgyhogy nagy meglepetést nem okozott, ugyanakkor annál nagyobb volt az elégedetlenség. A tanárnő a csoportot szemlélve kiválasztotta azt a nyolc embert, akivel íratni akart.

- Amanda – mondta az első nevet. – Nadja, hátraülnél, kérlek? – szólt az Amanda mellett ülő lánynak, aki rávigyorgott barátnőjére, mert ez azt jelentette, hogy neki nem kell írnia. – Isolde – hümmögött. – Lucas. Dylan, hátraülnél Audrey mellé?

- Te rohadt mázlista – súgta oda nevetve Lucas Dylan-nek, aki vigyorogva hátrament a lány mellé.

A tanárnő még elsorolta a maradék öt nevet, és kiosztotta nekik a lapokat. – A többieknek addig szabad foglalkozás. A dolgozatokat 20 perc múlva beszedem.

Audrey firkálgatni kezdett a füzetébe, Dylan unottan törölgette a telefonja képernyőjét. A percek lassan vánszorogtak, Dylan pedig nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy mi rosszat tehetett.

- Dylan – szólalt meg váratlanul a lány úgy öt perc elteltével.

A fiú meglepetten kapta oda a fejét. – Audrey.

- Dylan – mondta a lány eltűnődve.

- Audrey? – Dylan nem értette, mi ez a névismételgetés.

- Dylan – bólintott Audrey.

- Audrey, segíthetek valamiben? – kérdőn felvonta szemöldökét.

A lány odacsúsztatta a fiú elé a füzetét. Az üres oldalon két mondta állt: Még van negyed óránk. Úgyhogy arra gondoltam, talán levelezhetnénk. 

Dylant meglepte az ajánlat. Bár már régóta osztálytársak voltak, nem sokat beszélgettek. De most szüksége volt valamire, ami elteremhetné a figyelmét, és a mindig mosolygó, csacska Audrey jó megoldásnak tűnt erre.

Oké - Dylan lefirkantotta a választ, és visszatolta a füzetet a lány elé.

Unatkozok. Te nem? És még könyvet
se hoztam, hogy olvasni tudjak.

Szóval ez ilyen 'ha nincs ló, jó a szamár is' helyzet?
Ha lenne nálad könyv, hozzám se szolnál?

Pontosan.

Audrey halkan felnevetett, de rögtön a szája elé kapta a kezét, hogy a dolgozatírókat ne zavarja. Dylan megbántottságot színlelve összefonta maga előtt a két kezét, és fejét elfordította. Audrey játékosan meglökte, mire Dylan rávigyorgott a lányra. Szájába vette a tolla végét, és elgondolkozva nézte a papírt.

Kegyetlen vagy!  Hát, ezt megtudva talán én
se foglalkozok veled.

Dehogynem. Vágysz a társaságomra.
Látom a szemeidben a szívecskéket. ♥♥♥♥

Elképzelte a szívecskéket a szemében. Aztán egy érdekes gondolat merült fel benne: vajon ha Matt-re néz, ott vannak a szívecskék? Kíváncsian nézett a lányra, hátha az ő szemében lát szívecskéket, de csak egy huncutul csillogó barna szempárt látott. Hirtelen úgy érezte, tovább nézett Audrey szemébe, mint az megengedett. Kényelmetlenül fészkelődve visszafordult a laphoz.