Half A Heart

33. fejezet

Dylan másnap reggel mosolyogva ült le Matt-ék asztalára. James és Matt, akik lelkesen másolták a házit, egy pillanatra összenéztek meglepettségükben, majd vissza is tértek a másoláshoz.

- Itt is látni téged néha? – kérdezte James, szemét le sem véve Naomi füzetéről.

- Mi járatban? – Matt letette a tollát, és nyújtózott egyet.

- Hallom, Audrey is tud a dologról – mondta ki mindenféle kertelés nélkül. – Rólunk, hármunkról. Hogy kit milyen szál fűz össze.

Erre már James is letette a tollát, és gyanús szemekkel nézett rá. – Audrey mondta?

Dylan bólintott. – Bár nem kérdeztem, hogy honnan tudja, csak említette, én meg elfogadtam a tényt, hogy tud róla.

- Mikor beszéltél vele? – érdeklődött Matt. Féltékeny volt. Bármennyire is utálta magát emiatt, nem tudta tagadni.

- Mindennap beszélek vele. – Meglengette maga előtt a telefonját. – Amúgy tegnap mondta, mikor átmentem hozzá. – Muszáj volt kimondania. Látni akarta, milyen reakciót vált ki Matt-ből. Látni akarta, érdemes-e küzdeni, vagy egyszerűbb lenne feladni és tovább állni.

Matt fanyar képe mosolyra késztette. Ezt a reakciót akarta látni.

- Beteg? – kérdezte James mindenféle aggodalom nélkül. Visszahajolt füzetéhez, és folytatta a másolást.

- Aha, hétvégén belázasodott.

- Ha megint találkozol vele, üzenem neki, hogy jobbulást – mondta James. Dylan nem tudta eldönteni, hogy a fiú komolyan gondolja-e.

- Dylan, hát te itt? – Valaki hátba csapta.

Morogva fordult hátra. Hang alapján tudta, hogy Cameron lesz a tettes, de azt nem sejtette, hogy Cameron mögött ott áll majd Lucas, állát Cameron vállára döntve. Összeszűkült szemekkel tanulmányozta őket, ők azonban egyáltalán nem foglalkoztak az őket vizslató szempárokkal.

- Hol a barátnőd? – biccentett Lucas Audrey asztala felé.

- Beteg – mondta, és Matt-re lesett. Direkt nem helyesbített, hogy Audrey nem a barátnője. – De mindjárt megyek is vissza, mert még akarok valamit kérdezni Brandontól.

- Csak nem a matekteszt? – vigyorodott el Cameron.

- De igen. Az egyik feladatot próbáltuk megoldani Audrey-val, de bárhogy próbáltuk, nem jött ki.

- Együtt tanultok? – Lucas ellépett Camerontól, és leült a fiú helyére. – Menj a francba! Így tuti ötös lesz!

Dylan elmosolyodott. – Remélem is! A poklok poklát éltem át tegnap amellett a némber mellett. 10 perc szünetet kértem, semmi többet, míg elszívok egy cigit, erre fogta a cigisdobozt, és kidobta az ablakon. És még rá is húztunk 20 percet. Igazi hajcsár!

Matt próbálta nem meghallani Dylan Audrey-val közös tanulásának részleteit. A tegnapi randija kifejezetten jól sikerült James-szel, és már alig várta a szombatit. De Dylan mindig megzavarta boldogságában. Vagy csak bűnbakot keresett, akire ráfoghatja, hogy miért nem tud teljesen boldog lenni James-szel, és erre a szerepre Dylan tűnt a legalkalmasabbnak. Még ő maga sem tudta eldönteni.

Csak barátok, csak barátok, semmi többek, mantrázta, abban a reményben, hogy ha sokáig mondja, talán ő maga is elhiszi. James-t szeretem, James-t szeretem, James-t szeretem, próbálkozott egy másik mantrával. Tényleg el akarta hinni ezeket.