Half A Heart

13. fejezet

- Csá, Matt! - köszönt Tristan. A két fiú az iskola bejáratánál találkozott össze.

- Szia! - mormolta Matt. Ennél kínosabban nem is indulhatott volna a hétfő reggele. Matt tudta jól, hogy Tristan nagyon szemfüles. Ez pedig nagyon nem volt jó, mert így pillanatok alatt rájöhetett, hogy mi is történt közte és James között.

- James? - kérdezte, mire Matt elvörösödött.

- James? - kérdezett vissza Matt.

- James. Azt hittem, talán együtt jöttök. Mostanában annyit van nálad, hogy már az sem lepne meg, ha odaköltözött volna.

A két fiú beért a termükbe, és mindketten hátrasétáltak a helyükhöz. Lucas Cameron mellett ült, a telefont bámulták, miközben halkan pusmogtak. Matt leült a helyére, és félve balra nézett. Nem csak Tristantól tartott, hanem Audrey-éktól is. Bele sem mert gondolni, mi lenne, ha a lányok megtudnák.

- Matty! - kiáltott James a terem ajtajából, és hatalmas vigyorral az arcán, hátrasietett barátjához.

- Te meg hogy kerülsz ide? - kérdezte Matt. Legszívesebben elkerülte volna James-t, de tudta, hogy az csak még feltűnőbbé tenné a helyzetet. - Logan mellett kellene ülnöd, nem?

James leült Matt mellé, és a füléhez hajolt. - Félsz, hogy órán talán elvándorol a kezem? - kérdezte, és Matt combjára csúsztatta kezét. A másik fiú kényelmetlenül mocorgott.

- Sziasztok! - Dylan állt az asztaluk mellett. Az öt fiú meglepetten nézett össze. Dylan csak ritkán szokott odamenni hozzájuk. Minden idejét Nicole-lal tölti. Akkor most mégis mit keres ott?

- Nicole? - kérdezte Cameron. Lucas Cameron ölében ült, mivel Tristan addig nyavalygott, míg le nem ülhetett a helyére. Lucas pedig gondolt egyet, és Cameron ölét választotta ülőhelyként.

- Azt hallottam, elég nagy cirkuszt csinált a hétvégi buliban. A fiúvécében üvöltözött - mondta Lucas, és hátranézett James-re meg Matt-re, akik eddigre már távolabb húzódtak egymástól. - Ha jól tudom, ti is ott voltatok.

- Ja, de nem történt semmi különös. Már tisztáztuk a dolgokat - legyintett James, és a táskájáért nyúlt, majd kotorászni kezdett benne. - Basszus, otthon hagytam a matek könyvem!

- Így jártál - nevetett fel Matt.

- Amúgy miért nem Nicole-lal vagy most? - Cameron hangján kiérződött Nicole iránti ellenszenve.

- Beteg lett - felelte Dylan. Belebetegedett a sok hülyeségébe, mondta volna legszívesebben, de ilyet nem tehetett. Szerette Nicole-t, csak valahogy mostanában nem mentek a legfényesebben köztük a dolgok. Nicole azt akarta, hogy Dylan ne legyen annyit Matt-tel, mert szerinte az az ősbunkó csak rossz hatással van rá. Dylan viszont szeretett volna többet lenni Matt-tel. És ezt azzal magyarázta, hogy ő a legjobb barátja. Még csak véletlenül sem akarta ezt betudni furcsa vonzalmának.

- Mi lenne, ha Audrey rájönne, hogy mi történt köztünk? - súgta James Matt-nek.

- Kinyírnálak - súgta vissza Matt, és Audrey-re lesett. A lány szokás szerint Larával nevetgélt. Naomi most nem volt velük, mert iskolába se jött. Matt úgy sejtette, lebetegedett.

- Mi van Audrey-val? - fordult hátra Tristan, és erre a Lara is odakapta tekintetét.
Audrey kissé oldalra fordította a fejét.

- Audrey? - kérdezett vissza James, mintha nem értené, miről van szó. Tristan vállat vont,
majd visszafordult.

- Bocs, hogy Nicole olyan rondán viselkedett. - Dylan leült a fiúk asztalára.

Matt elmosolyodott. Ugyanakkor ott volt az a sötét érzés. Még mindig emésztette magát a James-szel történtek miatt. Holott tudta, hogy felesleges. És azt is tudta, hogy egyáltalán nem bánta meg. Talán még meg is ismételné. Persze, ha James is akarja. És James tuti akarná.