Half A Heart

31. fejezet

- Egész hétvégén kerültél. – James dühösen lecsapta könyveit Matt asztalára. – Nem tudom, hogy én tettem-e valami rosszat a buliban, amire nem emlékszek, mondjuk nem sok mindenre emlékszek, vagy esetleg te tettél valamit, és inkább nem mersz a szemem elé kerülni, de szeretném tudni, mielőtt köztünk is úgy elfajulnak a dolgok, mint közted meg Dy- - A mellettük lévő asztalra bökött, ahol Dylan szokta tölteni a szüneteit Audrey társaságában, most azonban csak Lara és Naomi beszélgetett teljesen hétköznapi témákról. – Hát ezek meg hol vannak?

- Dylan ott – Matt a legelső padba mutatott. – Audrey-ról nem tudok semmit.

- Ez fura. Talán beteg. – James legyintett, és visszafordult Matt-hez. – A lényeg, hogy érdekelne, miért kerülsz.

- Nem kerüllek.

- Ó, még szép, hogy kerülsz. Ha nem így lenne, válaszoltál volna arra a... - Elővette telefonját, hogy pontos adatokat mondhasson. – Arra a 23 hívásra és 19 SMS-re.

- Bocs, elromlott a telefonom – Matt maga elé emelte a telefonját, és megrázogatta.

- Tudod, a filmekben ilyenkor szokott megcsörrenni. – James kikapta a fiú kezéből a készüléket. – De, mivel a tied elromlott, gondolom, ez most nem fog megtörténni.

- Sajnálom, amiért úgy érezted, kerüllek. – Matt bűnbánó arccal nézett barátjára. – Azt visszakaphatom? – biccentett telefonja felé.

- Hogyne. – James visszatette a telefont az asztalra. – Nincs kedved randizni?

- Mikor?

- Ma délután? – vigyorodott el, és közelebb húzódott Matt-hez. Egy pillanatra elfeledkezett arról, hol is vannak, és már készült volna, hogy megcsókolja Matt-et, mikor hirtelen tudatosult benne. – Elmehetnénk valahova. Mondjuk, rohadt hideg van kint, de tök mindegy. Majd melegen tartjuk egymást.

- Benne vagyok. Úgysincs semmi dolgom délután. – Nekidőlt a falnak.

- És a matektesztre ki fog tanulni? – vonogatta a szemöldökét James.

- Mi ketten biztos nem.

James-nek tetszett a gondolat, de nem tudta elnyomni azt a különös és nyomasztó érzést. Tudta, hogy valami történt akkor. Rémlett neki, hogy Matt és Dylan együtt jöttek le az emeletről, de nem volt bátorsága megkérdezni, hogy ez igaz-e. Nem akart túlságosan ráakaszkodónak tűnni. Ugyanakkor Dylan nem adta semmi jelét annak, hogy valami említésre méltó történt.

- Hova menjünk? – James az asztalra könyökölt.

- Hova szeretnél? – Matt Dylan felé lesett. Remélte, hogy elfeledkezik a beszélgetésükről, de nem sikerült. Még mindig tisztán éltek benne Dylan szavai. Utálta magát, amiért elhamarkodott következtetéseket vont le. A Tristant bámuló James-re nézett. Őt sajnálta a legjobban, hiszen ő volt az, aki a legtöbbet szenvedett miattuk. - Lizzy&Kiss? Meghívlak egy Randi menüre. – A Randi menü nem tartalmazott egyebet, csak egy halom szívecske alakú sütit meg két forrócsokit szívecskével a habon.

- Ra-Randi menüt? – hevesen pislogott. – Furán néznek majd ránk, ha meglátják, hogy mit kértünk.

- És ez zavar téged? – kérdezte, holott őt is ugyanúgy zavarta. – Majd megrendelem, aztán azt mondom, hogy nem jött el a barátnőm, te meg úgy csinálsz, mintha véletlenül futottunk volna össze, és odaülsz hozzám, hogy megvigasztalj, amiért elhagytak.

James akkor jót nevetett ezen, és a bolond szóval illette Matt-et az akkor még eszementnek gondolt ötlet miatt. Nem is gondolta volna, hogy alig 7 óra múlva tényleg ezt fogják eljátszani.