Half A Heart

9. fejezet

Lágy csók volt ez. Szöges ellentéte Dylan alkoholtól fűtött csókjainak. Matt pedig fel sem fogta először, mi történik.

James elhúzódott tőle. Egy pillanatra zavartnak tűnt, arcán két piros folt jelent meg. Alig észrevehetően megrázta a fejét, majd egy mély lélegzetvétel után ismét visszatért a régi James. Látszólag legalább is. 

- Szögezzük le egyszer és mindenkorra, nem vagyok beléd szerelmes - mondta. - Annyi nyaggatás után végre megcsókolhattalak - elmosolyodott. - Annyira kíváncsi voltam, hogy milyen lehet fiúval csókolózni.

- Te meg vagy húzatva - mondta Matt. Kicsit csalódott volt. De miért is? James nem meleg. James a lányokat szereti. Ő maga viszont Dylant szereti. Kettejüknek semmi köze egymáshoz. Ilyen téren legalább is. 

- Hogy érzed magad a csók után? Másabb, mint Dylan-nel? - kíváncsian nézett a még mindig döbbenten pislogó barátjára. 

- Más - Matt ennyit tudott csak mondani.

- Jó. Nem kell félned, nem fogok beléd szeretni. - Felállt az ágyról, kezében a tanszereivel. Bepakolt a táskájába, majd vállára vette azt, és elindult ki. Az ajtóban egy pillanatra megállt, és visszanézett Matt-re. - Majd holnap vetkőzünk! 

- Vetkőzz egymagad! - szólt utána Matt, de már csak James nevetését hallotta, majd egy ajtócsapódást.

Matt megrökönyödve ült az ágyon, miközben próbálta rendezni magában a dolgokat. Ami hát igen nehezen ment, tekintve, hogy ennél meglepőbb fordulatra nem igazán számított a délutáni tanulás folyamán. Úgyhogy első dolga az volt, hogy megnyugodjon egy kicsit. Miután ez sikerült, visszapörgette magában az eseményeket.

James szórakozott vele, de ez már megszokott a másik sráctól. Komolytalanul mond neki perverz dolgokat. Eddig oké. Tanulás előtt olyanokról kérdezgette, hogy milyen is az, ha az ember szerelmes. Ez így nagyon nem oké.

Matt felállt az ágyról, és fel-alá járkált a szobában. Ez csak egyet jelenthet. James talán beleszeretett. De az is lehet, hogy téved. James-nek még sose volt egy komoly kapcsolata se. Biztos kíváncsi. Törődésre vágyik, vagy valami ilyen. Más magyarázat nem létezhet.

Aztán egyszer csak, teljesen váratlanul, megcsókolta. Matt a szájára tette a kezét. Egész kellemes csók volt. Gyengéd. Hirtelen eszébe jutott Dylan. Vele is így csókolózott a folyóparton. Annyira új volt számukra ez az egész akkor. James számára is új volt. Ugyanaz a felfedezésre vágyakozó érzés jött át neki, mint annak idején Dylan-nel. Ha így nézzük, James számára ez a csók tényleg nem lehet több, mint kíváncsiságának eredménye. De olyan sebezhetőnek tűnt a csók után. Ez zavarta Matt-et a legjobban.

- Beszélnem kell valakivel! - mondta hangosan, és a telefonjáért nyúlt, majd hívta is a megfelelőnek tűnő személyt.

- Szia! Éppen hívni akartalak - mondta Dylan. A hangja arról tanúskodott, hogy igazán jó napja volt. 

- Tényleg? - Matt meglepődött. Igazából azt sem tudta, miért pont Dylant hívta. Talán a megszokás. Régen mindig egymást hívták vészhelyzet esetén. Vagy talán azért, mert az egyetlen ember, akit hívhatna, okozta ezt a vészhelyzetet.

- Aha. A nővéremnek vasárnap lesz a szülinapja. Úgyhogy illendő lenne valami ajándékot venni neki. De nem muszáj jönnöd, ha nem akarsz!

- De, szívesen elkísérlek! - mondta egyből Matt.

- És öhm... Te miért hívtál? Gondolom, valami fontosat akartál mondani. - Dylan hangjában kíváncsiság csendült. Valóban érdekelte.

- Semmi, már nem fontos - mondta gyorsan Matt. - Hol találkozzunk?