Half A Heart

37. fejezet

- Figyelj, tudod, hogy én ebben nem segíthetek – lépett be a terembe Audrey és Lara.

Hétfő volt, egy új hét kezdete. A hétvége szórakoztatóbban telt, mint Audrey azt várta. Lara és Dylan ott aludtak nála, mondjuk nem volt valami sok alvás, tekintve, hogy hajnali négykor még filmet kerestek, amit megnézhetnének. Eredetileg kilenckor lett volna a filmezés, de aztán elkezdtek olyan filmekről beszélni, amiket szeretnek, majd mikor ezzel végeztek, jöhetett a filmkeresés, azonban nem tudtak megegyezni. És Audrey még a pattogatott kukoricát is feldöntötte, így valamikor éjfél körül felporszívózhatott. Dylan volt aztán az, aki másnap reggel először hazament, Lara még maradt egy kicsit, és tudtak beszélgetni mindenféle dologról, amelyről Dylan jelenlétében nem igazán akartak.

- Miért ne segíthetnél? – kérdezte kétségbeesetten Lara. – Hiszen 5 percre laksz tőle.

- Sajnálom – vont vállat Audrey, és leült a helyére.

Lara morgott magában, és egy pillanatra megfordult a fejében, hogy máshova ül, de aztán csak megforgatta szemeit, és helyet foglalt legjobb barátnője mellett. – Borzasztó alak vagy.

Audrey elvigyorodott, majd ölébe vette táskáját, és elkezdte keresni kedvenc tollát, amelyért még reggel futott vissza indulás előtt, és csak hanyagul beszórta.

- Te, Audrey – bökte oldalba Lara, majd állával az ajtó fele bökött.

James és Dylan lépett be a terembe. Dylan arcán hatalmas vigyor ült, arckifejezéséből ítélve valamivel ugratta a másik fiút, aki lebiggyesztette ajkát, és játékosan oldalba bökte Dylant.

- Azóta nem láttam őket ilyennek egymással, hogy elkezdődött ez az egész – tűnődött Audrey.

- Szerinted Dylan beszélt vele? – súgta Lara, szemét le sem véve a feléjük közeledő fiúról.

- Biztosan nem.

Dylan mosolyogva megállt a lányok asztalánál. – Nem beszéltem vele – mondta, még mielőtt rákérdezhettek volna.

- Én megmondtam – mondta Audrey, majd felkiáltott. – Megvan! – azzal elővette tollát, és gondosan eltette tolltartójába.

- Akkor miről beszélgettetek? – kíváncsiskodott Lara, és az asztalra könyökölve várta a választ.

- Csak kérdeztem, hogy hogy telt a hétvégéjük. – Kicsit halkabban hozzátette: - Mondjuk nem, mintha nem tudnám.

- Átmentél végül Matt-hez? – kérdezte Lara.

Audrey nem faggatózott, mivel Dylan mindent megosztott vele egy elég hosszú telefonbeszélgetés keretében vasárnap délután. Most csak hallgatóság volt, és nem adott tanácsot. Úgy érezte, elégszer elmondta már a véleményét, és attól félt, ha sokat foglalkozik a dologgal, csak a feje fájdul meg. Nem az ő életéről volt szó, így teljesen tehetetlen volt. Viszont bármikor szívesen meghallgatta Dylant.

- Át, de nem voltam ott sokat – felelte Dylan. – És te végül visszaadtad a Logan könyvét?

Audrey szeme erre felcsillant, és már szólásra nyitotta száját, Lara azonban leintette. – Ne! Csak te ne!

Dylan elnevette magát. – Látom, rólunk már lemondtál, és új pár összeboronálásán dolgozol.

- Reménytelen eset vagytok, és bármit mondok, azt úgyse fogadjátok meg.

- Miért, Lara talán megfogadja?

Audrey felsóhajtott. – Nem akarja, de nem fogok neki sok lehetőséget hagyni.