Half A Heart

38. fejezet

James nem igazán tudta elképzelni, milyen is lesz ez a legtitkosabb titkos hely, Audrey pedig nem mondott semmit. A buszon csendben ültek egymás mellett, James belül, homlokát az ablaknak döntve, miközben az utat bámulta. Audrey eközben elővett egy könyvet, melyet még a könyvtárból kölcsönzött ki, és elkezdte olvasni.

Annyira másabb volt ez a kávézói hangulattól, ahol semmi másra sem figyeltek, csak egymásra. Most inkább voltak olyanok, mint általában az iskolában. Két idegen.

- A következőnél leszállunk – csukta be a könyvet Audrey úgy fél óra múlva.

James kiegyenesedett, és felállt a lánnyal együtt. Audrey még mindig nem mondott semmit, csak elővette a telefonját, hogy megnézze, mennyi az idő.

Kint már szinte teljesen besötétedett. Az utcát megvilágították az egymás mellett sorakozó utcai lámpák fényei, illetve a házak ablakán kiszűrődő gyér fény. James nem ismerte a környéket. Úgy rémlett, egyszer mintha járt volna erre valami buli miatt, de az emlékek túl homályosak voltak ahhoz, hogy pontosan fel tudjon idézni mindent. Audrey azonban úgy tűnt, nagyon is jól ismeri a helyet.

Végigmentek egy szélesebb utcán, mely tele volt emberrel, majd elkanyarodtak, és egy valamivel csendesebb utcába értek. Azt hitte, itt is végigmennek majd, azonban még a negyede vissza lett volna az utcának, mikor Audrey hirtelen megállt.

Egy vendéglő és egy lakóház között lépcső vezetett fel valahova. A lány bekapcsolta a zseblámpát a telefonján, hogy jobban lássák a fokokat. James legnagyobb meglepetésére a lépcső modern és jól karbantartott volt. Valami omladozó betonlépcsőre vagy korhadó falépcsőre számított.

- Járnak erre egyáltalán emberek? – kérdezte, és elindultak fel. – Merre vagyunk amúgy, valahol a város szélén lehetünk, nem?

Audrey bólintott. – Igen.

- Melyik igen?

- Mindkettő.

Talán harminc lépcső vezetett fel, James legalábbis így tippelte. Huszonhárom után már nem számolta. Ahogy felértek, újabb meglepetés fogadta.

Fent többen is voltak, főleg családok kisebb gyerekekkel vagy párok. Néhány fát égősorral világítottak ki. Azt nem tudta, hogy ez mindig így van, vagy csak a közeledő karácsony miatt díszítették fel őket. Audrey a korláthoz sétált, nem messze három fiatalabb lánytól, akik vidáman kacarásztak valamin.

- Mi ez a hely? – James megállt Audrey mellett, és elnézett a távolba. Látni lehetett majdnem az egész várost.

- A legtitkosabb helyem – mondta Audrey, és beszívta a hideg levegőt.

- Hogy találtál rá erre a titkos helyre?

- Tudod, mi ketten nagyon hasonlóak vagyunk. – Elnézett a távolba.

James nem mondott semmit, csak megtámaszkodott Audrey mellett. Ők hasonlóak? Nem igazán tudta elképzelni, főleg a mai nap után. Inkább egymás szöges ellentétének látta kettejüket. Eszébe jutott, mikor egyszer azt mondta Matt-nek, hogy Audrey nem sokban különbözik tőle, majd összehasonlította kettejüket, és rájött, hogy igazából ez nincs is így.

- Összejöttetek? – kérdezte.

- Dylan-re gondolsz?

- Igen. Elég meghitt köztetek a légkör mostanság.

- Nincs köztünk semmi.

- De szeretnéd?

- Őszintén? Nem – mondta. Arról inkább nem tett említést, hogy volt idő, mikor tetszett neki Dylan. Annyira nem állt közel James-hez, hogy ezeket megossza vele. Ami kicsit vicces, tekintve, hogy mindkét titkos helyét is megmutatta a fiúnak.